Arabella

Sümegi Eszter, Frank Morten Larsen
www.jegymester.hu

Már jó adag kritikát elolvastam, mire eljutottam az operába, úgyhogy már előzetesen véleményt formáltam - egy részéről reméltem, nem lesznek igazak, a többi meg várakozással töltött el.
Ez is egy amolyan társalgó darabja Straussnak, mint a Capriccio, vagy a Rózsalovag - ami engem illett, jobban szeretem az Elektra és Salome típusú darabjait, de a Rózsalovag zenéje nagyon tetszik. Szerencsére ez is telis-tele volt valcer aláfestésekkel a párbeszédek alatt, úgyhogy élvezetes volt. Szerencsére most a földszinten ültem, így közelebbről élvezhettem a színpadon történteket, csodálhattam meg a szép kosztüköket és díszleteket. (Amelyeket valaki giccsesnek nevezett - sebaj, azért néha jó ilyen miliőben látni az énekeseket, végül is valami operettvilág-félét gúnyol ki. Bár a műsorfüzet szerint - bármily bizarr - van valóság alapja a sztorinak.)
Sümegi Eszter tényleg világszínvolnalút nyújtott, ő egyébként is mindig elbűvöl. Egyszerűen imádom. Sajnos a fess dán Frank Morten Larsen esetében igazuk volt a bírálóknak: kritikán aluli volt, hangja meg mintha romokban lenne. Pedig egy éve írtam itt a MET-es Capriccioról, és abban nyoma sem volt kedd esti formájának. Kár, mert én őszintén szólva - kövezzenek meg, bár minden tiszteletem Perencz Béláé, akit szintén sokra tartok - örültem, hogy élőben láthatom. Zdenka szerepében Váradi Zita viszont nem volt nagy szám, igaz akadtak nangyon szép pillanatai, figyelemre méltó szépségű legatoi vannak. Wiedemann Bernadett, mint mama persze könnyedén megoldotta szólamát, remekül játszott, le a kalappal előtte, hogy nem ripacskodta el, pedig erre a szerepe kínálná magát. (Egyébként egy szégyen, hogy alig van a repertoáron neki való főszerep - még Amneriszt is a külföldön levitézlett Komlósi Ildikóval énekeltették el.) Miklósa Erika rövid szerepében remekelt, és megoldotta Fiaker Millit úgy, hogy ne legyen közönséges. Pataki Potyók Dánielt hibátlannak, bár szürkének találtam, de ez a rövid szerepnek tudható talán be. Szvétek László már kevéssé állt ellen a ripacskodásnak, de a hangja szépen szólt. A három udvarló közül Wendler Attila alakítása tetszett legjobban, de a hangja nem volt szép, Káldi Kis András viszont szürke volt, de meglepően jól szólt - azt kell mondjam, Mandryka alakítójánál lényegesen kellemesebb. Egri Sándor énekelt talán a legkevesebbet, ő is jó volt.
Ja a rendezés: Bereményi Gézától többet vártam volna, mint jelmezes koncertet. Semmitmondó volt, sehol egy szép megoldás, árnyalás ötlet. Csalódás volt ő is.