A láthatatlan munka napja

Április első keddje - errről most találtam egy cikket a Figyelő Neten. Ezek a munkavégzéssel - tehát fizikai, szellemi és érzelmi erőkifejtéssel, illetve felelősséggel - járó feladatok nem minősülnek munkának, és természetesen az, aki nincs rákényszerülve, hogy idejének egy jelentősebb részét ilyen tevékenységgel legyen kénytelen tölteni (tehát gyengébbek kedvéért: nem hobbyról beszélek), az nem is smeri el annak. Viszont a yorki egyetem elemzése szerint a GDP egyharmad része mégis ebből származik - tehát számszerűsíthető értéket hoz létre. (Egyéb teremtő erejéről - anyagás szépségei, irgalmas segítség, blablabla - lózungok szintjén mindig elhangzott.)
Íme egy rövid idézet a cikkből:

Április első keddje a láthatatlan munka napja. De mi is ez? Minden olyan feladatot ide sorolhatunk, amelyet nem fizetség ellenében – egyszóval a családért vagy egy közösségért – végeznek az emberek, akik gyakran társadalmi elismertséget sem kapnak érte. Ilyen a nyugdíjas nagymama önkéntes „bébiszitterkedése”, az idős, beteg rokon vagy szomszéd néni gondozása, és ide tartozik a házimunka vagy a civilszervezeteknél végzett önkénteskedés is. A láthatatlan munkások nagyobb része nő (ez a hagyományos nemi szerepek miatt alakult így, és a nők tömeges munkavállalása ellenére sem sokat változott).

Szomorúan erősítettek rá a kommentek a hozzáállásra - amely ha lehet, Magyarországon még merevebb és támogatottabb. De hogy ne ringassuk magunkat rózsaszín álmokba, hogy a nők is milyen rendben lévőnek tartják, olvassuk el néhány hozzászóló nagyon elkeseredett és reménytelen megjegyzését. És persze - már aki mazochista - néhány hólyag okoskodását.