Klimaxos!

Drága kisfiam ma végső szurkálódásként odavetette, hogy "klimaxos". Igen, ezt némán többen odavetik. Őszintén szólva az egyetlen pasi ebben az országban, akitől nem számítottam erre. Szörnyen rosszul esett. De az egészben az volt a legrosszabb, hogy amikor elvonultam pityeregni, senki nem fogta át a vállamat, hogy mutassa, valamennyire együttérez velem. Az apja hallotta, de egy szót sem szólt, simán végighallgatta, hogy lerendezem - nyilván ő is azt gondolta, hogy persze, mert hát tényleg az. Ebben az a borzasztó, hogyha okoz is a hormonok változása ilyesmit - bár nekem épp véget ért a menzim, tehát a nagyon okos könyvek szerint rohadt kiegyensúlyozott kellene legyek - szóval az egész azt sugallja, hogy más miatt nem lehetek szomorú, dühös, csalódott, stb. Tehát ami kiváltotta, az tulajdonképpen nem is volt semmi. A lógós kolléga, aki helyett dolgozol, az igazából nem is ad plusz munkát neked, mert te a klimaxod miatt hőzöngsz, a bunkó sofőr nem teljesen normális volt, csak hát az öregedő nők nem tesznek lakatot a szájukra - természetesen a menopauza miatt.
Szóval rossz így megöregedni, nem is tudom, mi lesz így velem. A fiúk meg tényleg ilyenek az édesanyjukkal. Mindegyik. Lekezelően beszél, ahogy majd egy idő után nyilván a feleségével is fog.
Á, basszus, ma el akartam búcsúzni Ferihegy 1-től, van néhány fotóm. Úgy hiányzik Dánia! Már megin' mintha ott sem lettem volna.