Macbeth

Magyar Állami Operaház

http://www.hirado.hu/

Nagyon szép volt a tegnapi Macbeth! Pedig Szinetár rendezte, akinem eddigi operai munkái - hát hogy is mondjam finoman - nem voltak a legfényesebb égők a csillárban. (Hunyadi, Carmen) Fanyalogtak a fórumokon, meg kritikákban a tavalyi bemutatót követően is, hogy értelmetlen szimbólumokat használ, modernkedő, de nem modern - szóval voltak fenntartásaim. Mivel azonban kedvenc operám, bárhogy megnézem. Nos hát 1: a két évvel ezelőtti bécsit egyébként is nehéz alulmúlni 2: nagyon következetesen végigvitt koncepció volt, a díszletek egyszerűek (de nem olcsók!) voltak, a jelmezek szépek - hagyományos rendezés, korhű környezetben. Időnként szájbarágós volt, OK, de csak a jóízlés határain belül. Nagyon tetszett a háttérbe vetített homokkép animáció. Ez nem mindig volt aktív, sőt, zömmel állt (vagy én nem fiyeltem). De pl. a komor nyitány alatt kicsi lány portréja rajzolódott ki, ami végül egy keskeny arcú, szinte csontváz-szerű női portrévá lett. Tényleg: Lady Macbeth valaha 3-4 éves forma kislány volt - bizonyosan mentes hatalmovágytól. A boszorkányok félelmetesek voltak, először szellemeknek öltözve (ez még a nyitány alatt volt), valhogy úgy néztek ki, mint Forman Amadeus c. filmjében a koporsó hiány miatt gyolcsba kötött halottak. Ezt felhúzták azután a magasba róluk, és majd az Alvajáró-jelenetnél ereszkedtek alá a végén.
Én a kezdő színt imádom, már csak emiatt újra és újra végignézném: komolyan a hideg futkározik a hátamon, ahogy a végén éneklik (és milyen gyönyörű muzsikával!!), hogy most már elindult Macbath a végzetes útján, és visszatér, amikor villámok hasítják az eget (valami ilyesmi). Annyira együtt van a zene, meg a cselekmény. És az egész jelenet közepén ott a gyönyörő Macbeth-Banquo kettős (bariton és basszus duó - azt hiszem nem túl gyakori). Zseniális dallamok - közben mindketten gyanakszanak a másikra az elhangzott jóslatok miatt. Előbb még barátok voltak, de most már a máz mögött ellenségek. Ez igazából nem is duett, egyszerre énekelnek, de mindketten egymástól függetlenül gondolnak valamit, rendszerint egymással ellentétes irányban is énekelnek.
Most nem ismertetem mindegyik jelenetet, de egy részlet a II. felvonás báli jelenetének zárósoraiból, ahol miután Macbeth a meggyilkolt Banquo szellemét látja minduttalan, és itt fordul át véglegesen zsarnokba, miután a vendégek sejtik, mi történt. Macduff így morfondírozik (át kell énekelnie a hatalmas kórust és zenekart):
"Én már értem!

Mért is várok?
El kell hagynom
Ezt az országot!
Nincs itt élet biztonságban,
Zsarnok-kéztől retteg a nép"
Különös -egyben félelmetes - hogy ezeket a szavakat kimondva leereszkedett hátul a várkapu vasrácsa.
Amúgy utánaolvastam, és érdekességként leírom, hogy valóban élt Macbeth, de egyáltalán nem volt zsarnok. Tény, hogy Duncan királyt meggyilkolták, de ebben Macbeth nem vett részt, viszont ő követte a trónon (azt hiszem, ekkor nem egyenesági öröklés volt szokás Skóciában). Valószínűleg Shakespeare ezt a két dolgot kombinálta össze, a történetet a Holinshed-krónikában lelte fel. 1005-1057 között élt, és pl. járt Rómában is, ahol állítólag pénzt osztott a szegényeknek.
Na és akkor a szereplők: a címszerepben Alexandru Agache brillírozott, nagyon is emberi Macteh volt, a hangja hatalmas, színészi eszközei árnyaltak, az elején kicsit mintha nehezére estek volna a pianók. (Gondolok itt a Ladyvel énekelt kettősre - bár itt foghatjuk a kezdő gyilkos ilyedelmére.) Partnere az isteni Lukács Gyöngyi volt, nemhiába kedvenc szerepe ez, nagyon testhez álló, megérti, szereti a karaktert, a gyilkos szólamot egyetlen elbizonytalanodás nélkül, hibátlanul tolmácsolta. A nagyon picit NÉHOL éles megasságok nem számítanak - Verdi amúgy is "csúnya" hangot ír elő (persze ez kicsit sem volt csúnya), én goldolom inkább kiegyenlítetlent, nem tudom, de mintha Lukácsnak írta volna. (OK, Rysanek is nagyon jó lehet, de tőle csak az alvajáró jelenetet hallottam. Ja, meg Déry Gabi.) Megérdemelten kapták mindketten a csokrokat meghajlásnál. Bretz Gábor még nem Banquo-hang. Fiatal hozzá, bár hangerővel nagyon is győzte, és igen szép a matéria, - nem hiába szerepel nagy nevű házakban - de ide inkább egy Gábor Géza vagy Rácz István kellett volna. Kovácsházi István Macduffként korrekt volt, ezúttal nazalítása sem nagyon érződött, vivőerő megvolt, amit lehetett, kihozta a figurából. Nem úgy a nagy reménység, Boncsér Gergely Malcolm rövid szerepében: egyelőre ehhez az operához kicsi hang, neki sem kéne még eröltetni. Mozart, Belcanto - ez az ő terepe. MAcbeth szolgálója, illetve az orvos szerepét összevonták, Clementis Tamás kifogástalanul megoldotta - igazi súlya volt ennek a mellékszerepnek az ő tolmácsolásában. Az udvarhölgy ellenben felejthető volt.
Remek karmestere volt az estének a kiváló Kovács János - figyelmes volt, pontos, partnerként együttműködő. És még nagy taps a kórusnak - az utóbbi években nagyon színvonalasan teljesítettek az altalam látott előadásokon