Nem volt kedvem írni a hétvégéről, pedig kiolvastam egy jó könyvet és színházban is voltam, és sikerült valami finomat készítenem kevés pénzből. Azért ez is valami.
A könyv Okudzsava: Szegény Avroszimov c. regénye, amelyet néhány éve egy kuka mellől szedtzem ki, elég viseletes is. Ugyan oly nagyon nem érdekelt, de aztán elfogyott minden olvasnivalóm, és a polcot böngészve leemeltem ezt. A Dekabrista-összeesküvők perét helyezi központba, bár maga az eljárás csak a könyv mitegy egynegyedét teszi ki. Az ifjú főhőst ugyanis békés orosz vidéki életéből hívták ide - micsoda megtiszteltetés - írnoknak, hogy jegyzőkönyvet vezessen a tárgyalásról. Szumma szummárum, a végén teljesen magáénak érzi a lázadók elveit, miként fiatal és kevésbé fiatal tiszttársai. Hát persze, hogy a mindenkori zsarkoság természetrajzát vázolja fel Okudzsava, lehelletnyi iróniával, közben a korabeli Szent Pétervár kulisszái mögé és bekukkanthatunk. Figyelem: rövid szakaszokban - este elalszom 2 oldal után a könyv felett - nem ajánlott, mert kell egy lendület, hogy keresztülrobogjunk az időnként lelassuló részeken.
A színház, na az alulmúlta azt is, amit vártam. Halló, halló c. örökbecsű angol TV sorozat színpadi adaptációját láttuk a kislányommal a József Attilában. Tulajdonképpen kellemes bohózat lehetne, ha egy kicsivel kevesebb altáji vicc és célzás lett volna benne, illetve nem ilyen bumfordian jelent volna meg, mert a film anno persze tele volt ilyesmivel, csak hát a finom angol humor és a vaskos magyar alpáriság között elég széles sáv van. Besency Árpád viszont jó René volt. Ja, meg még valami: mikroportok. Hát azok meg minek? Tetszett még Ullmann Mónika is.
Szombaton majdnem végeztem a nappali ablakkal, ügyesen megúsztam a két ablak között tanyázó kaszáspókokat is.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése