Ezt a kompozíciót a kislányom készítette, még a havazás előtt. Iskola után a Városligetben szedegette a hozzávalókat, teljesesn ő találta ki az egészet. (Sajnos tök sz...ok a képek!) Olyan aranyos és ügyes!

Good bye MALÉV

Már majd egy hete nincs Malév, viszonylag hidegen hagyott, de aztán olvastam egy cikket a Galamuson, ami elég szívszorítóra sikeredett.
Aznap reggel többek közöttazon az egybeesésen csóváltam a fejem, mert az utolsó járat Helsinkiből tért haza, és 2008 őszén pont ezen a járaton utaztam utojára Malév gépen.
Nem volt a kedvencem, mert drágálottam, és gyakran rosszkedvű volt a személyzet. Azonban ahogy a You Tube-on hallgattam a búcsúzó bejelentkezéseket, elérzékenyültem én is. Eszembe jutott, hogy egy időben sewardess szerettem volna lenni, de sosem mertem jelentkezni, mert nem tartottam elég attraktívnak magam. (Ez eléggé hülye kifogás volt.) Aztán ahogy gyerekeim lettek, féltem a repüléstől. Cigi azóta is dukál előtte mindig, pedig amúgy ritkán pipálok rá nagyon. És tényleg, hiányozni fonak a szép kék farkú repcsik, amelyeket biztosan felismertem a levegőben, ahogy alacsonyan szállva készültek landolni, meg a jól sikerült egyenruhája a földi személyzetnek, meg a tudat, hogy nincs. Tudom, nagyobb vadak is elhullottak a versenyben, mint a Swissair, vagy a KLM, de nagyon sajnálom azt a sok dolgozót, akiket most isten hírével kiraktak. Osszkó Péter ezt írta valahol, hogy 2 éve volt a vezetőségnek felkészülni erre - konkrétan ennyi idő alatt egy új társaság is felállhatott volna (hja, lehet, hogy nem nemzeti, de pl. az Austrian Airlines is a Lufthansa tulajdonában van), és nem lett volna senkinek ilyen fájdalmas az egész. (Bár a cinikus vezetőségen nem látta nagy sajnálat nyomait.) Persze már megint jöttek a csontvázazással, mintha még kapóra is jött volna nekik.

Ez az utolsó gép üzenetváltása a toronnyal:

Téli Vajdahunyad vár

Havazás miatt elmaradt a vasárnap reggeli futás (no meg előző napra elkapott a mostanság dívú fejfájós/gyomorrontásos vírus is) - helyette inkább körbesétáltam a behavazott Városligetet, és szerencsére elvittem a telefonomat, így lekaphattam a téli Vajdahunyad vár kedvenc reneszánsz szárnyát is. (De sokat tologattam erre a babakocsimat! Főleg a kisfiammal naponta elsétáltam erre.)

Na tényleg vonultak!

Na tesék, kellett nekem a Weimari Köztársaságról írni! Az Új Színháznál tegnap megtapasztalhatták a jelenlévők, milyen is lehetett. Most aztán igazolva érzik magukat a rendpártiak, akik biztonságos ketrec "melegre" vágynak! Legkomolyabban mondom, hogy nagyon megijedtem, és félek. Azon gondolkodtam hajnali félálmomban, hogy menekítem ki a gyerekeim az országból. És eddig egyáltalán nem, de most szorongok a jövőtől. Ahogy elnéztem az Index videóját, iszonyat dolgokat ordibáltak, bunkók folytották a szót olyanokba, akiknek a kisujja külömb, mint ők együttesen.
Közben olvastam a vonatkozó cikket, amely arról szólt, hogy a Jobbik támogatói között ne higgyük ám, hogy csupa tanulatlan, lecsúszott ember van. A Facebookon lekövették a kapcsolataikat, meg bejegyzéseiket, és megállapították, hogy tanult, inkább jól szituált, fiatal férfiak alkotják a többséget. Talán annyi a közös bennük, hogy többé-kevésbé kilátástalannak látják a jövőjüket.
Ami azt illeti, én is. Eltelt 2 év, félidő, 2014-ben választások. És bizony nincs kire szavazni. Mert nem szeretem ugyan, ha elmúlt8évbeneznek, de hát azért nem csak én nem felejtek könnyen: legnagyobb bűnük, hogy olyan helyzetbe hozták az emberekeket, hogyazt gondolják: mindegy, csak ne ezek! Alternatíva nincs, az LMP épp most gondolta úgy, hogy saját maguk definiállása előbbrevaló a demokrácia megvédésénél. Mondhatni 2 év elég idő, hogy kialakuljon még valami, de ilyen rémuralom, ami most már a rendőrök szeme látra folyik az utcán, valahogy kétlem, hogy jóra vezet.
Tüntetés

Egy film kapcsán...

Kisfiam karácsonyi ajándék gyanánt letöltötte kedvenc filmemet, a Kabarét. Azóta többször megnéztem, és a hideg kirázott, ahogy láttam, hogy az 1931-es Berlin és a 2011/12-es Budapest milyen kísértetiesen hasonlít egymásra. Nem akarom részltezni az egyes analógiákat, azonban a múltkorában a Klub Rádión hallottam az un.betyár seregről, és akkor egy pillanat alatt beugrott a filmbéli utcán randalírozó suttyók képe, nem egyszer nyílt utcán, fényes nappal elkövetett gyilkosságokkal. Emezekről annyit tudtam meg, hogy ott randalíroztak Gyöngyöspatán is, meg hogy ők nem félkatonai szervezet, hanem életeszmény (jaj ekem!!). Céljuk zavaros, valamiféle magyar felsőbbrendűség (természetesen magyar férfi) köré szerveződik. Azt meg sem próbálom kitalálni, ugyan már honnan származtatják felsőbbrendűségüket, s hogy eddig ezt bármi igazolta-e - ne keressünk racionalitást ott, ahol nincs. Ja, büntetett előélet nem akadály!
Szóval igazi megfélemlítő képződmény, még jobbikos képviselőket is pofonütnek, és tényleg, ezekről a dolgokról mind hallottam, de nem kapcsoltam össze őket, gondolván, hogy nagy az isten állatkertje.
Most jönnek, és meg fogják zavarni az Új Színház új vezetése elleni tüntetést, lesz csihipuhi, igen, mint a filmben, ott is azt mondta az előkelő távolságot tartó báró, hogy micsoda csürhe, de nem baj, mert elintézik a kommunistákat, mi meg elintézzük őket. Aha! Lévai Júlia írta a Galamuson: "Van igazi hordánk, és vonul."

Megkésett benyomások a strasburgi vitanapról

Tegnap  - kissé megkésve ugyan - elkezdtem a Duna TV-n nézni strasbourgi vitanap ismétlését, ahol Magyarország volt a téma. Hát mit mondjak, ahhoz képest, hogy címlapon voltunk, meg külföldi ismerősök - vezető beosztásban dolgozó rokontól anyósom német fizetővendégei-ig - mindenki azt kérdezte, mi folyik itt, hát ha így veszem, elég lapos egy vitanap, vagy mi a szösz volt. Cohn-Bendicten és Johannes Svobodán kívül elég lagymatag felszólalásokat hallottam, ott is hagytam egy idő után. Sok volt az üres szék is - persze érthető, ez őket nem érinti, nálunk meg heves indulatokat szül. Azt azért tényleg jó látni, hogy a nyájból nem engednek elbóklászni egyetlen bárányt sem. (Nem az én hasonlatom!) Anno éppen az volt a legvonzóbb számomra a tagságban, amelyeket az EP kifogásol.

Íme, a kifogások listája:
Lebontották a fékek és ellensúlyok rendszerét
- Adatvédelmi ombudsman posztjának megszüntetése
Médiatörvény
- Sajtószabadság korlátozása
- Médiatanács létrehozása
- Médiatanács feltöltése saját emberekkel
- Klubrádió frekvenciaügye
- Közszolgálati televízió "függősége"
Alkotmány
- Deklarálja a kereszténységet
- Nem széles társadalmi konszenzuson alapul
- A preambulum nacionalista színezetű
- Férfi-nő összetételű család kizárólagossága
Vallásügyi törvény
- Mindössze 14 egyházat határoztak meg
- Számos történelmi egyházat kizár
Igazságügyi törvény
- Nem tölthette ki a hivatalát a Legfelsőbb Bíróság elnöke
- Szájerné (Handó Tünde) az OBH elnöke
- OBH elnökét túl hosszú időre betonozták be
- Bírók korai nyugdíjazása
- Állami Számvevőszék Fidesz-közeli vezetője
Jegybank
- Törvény gyakori módosítása
- Konzultáció hiánya az Európai Központi Bankkal
- MNB-PSZÁF összevonása
- Új elnök kinevezésének lehetősége
- Monetáris Tanács (MT) kibővítése
- MT új tagjait a miniszterelnök jelöli
Gazdaságpolitika
- Fenntarthatatlan költségvetési pálya
- Telekomadót a szektor fejlesztésére kellene fordítani
- Magánnyugdíj-pénztári megtakarítások államosítása
- Egykulcsos adó kétharmados törvénybe iktatása
- Költségvetési Tanács "átszervezése"
Kultúra
- Dörner György kinevezése az Új Színház élére
Választójogi törvény
- Saját hatalom bebetonozását szolgálja
Házszabály
- Vita eltörlése
- Túl gyors törvénykezés

Faust a MET-ből

Kép: www.operavilag.hu
Éveken át reméltem, hogy a MÁO is végre felújítja egyik kedvenc darabom (francia opera roulez!) - még 19 évesen láttam Pittivel, Kelennel, Begányival - de a mostani MET HD ismétlést követően egyáltalán nem vágyom az egykori poros rendezésre. Különben is, az ember lát felvételeket a MEzzo-n, meg DVD-ken, meg vannak most ugye a Metropolitainből, és rájön, hogy a mieink bizony egyre posorabbak. Üdítő kivétel néhány szegedi meg debreceni előadás, és hát a Kovalik-éra is az volt, most viszont amolyan liberális balf@aszságnak tartják, és szándékosan avittesre rendezik a műveket.
Pedig nem kell agyontűzdelni aktualításokkal és áthallásokkal, a Faust történet például önmagáért beszél (szeretik is a rendezők értelmezni), érdemes a közhely-mázat leszedni róla.
OK, tudom, New Yorkban rengeteg a pénz, nem sajnálják egy ilyen produkcióra, mert hát hol másutt, ha nem egy francia operában fontos a látvány, illetve érdemes a zenei (bár ez hülyén hangzik) és a vizuális látvány < =hatás > adta lehetőségeket kihasználni, hiszen mi más is az opera.
 A történet közismert, több zeneszerző is feldolgozta, Gounod-é a leghíresebb. Ő Marguerite bukását igyekezett a műfaj eszközeivel bemutatni, vagyis inkább onnan közelítette meg a sztorit. Marguerite-et kissé hálátlan szerepnek tartottam, sokkal kidolgozottabb Mefisztó és Faust, sőt; Valentin karaktere, valahogy zeneileg és dramaturgiailag is elementárisabban vannak jelen. De pont ez a lényeg: míg ők kezdeményezik az eseményeket, úgy Marguerite elszenvedi azokat, éppen ez a tragédiája. Sokkal esendőbb, ártatlanabb, mint Berlioznál vagy Boitónál. Az őt alakító Maria Poplovskaya azt mondta a szünetben, hogy megváltoztatta ez a szerept őt magát is; az a tény, hogy a színpadon meg kell érnie az érzelmi kicsúcsosodás és az elhagyatottság, kifosztottság állapotáig vezető utat. Nekem először nem tetszett: már megint egy orosz énekesnő, nem egy franciás Margit, de meg kell mondjam nagyon kellemesen csalódtam, gyönyörű volt a hang, meggyőző, még a mély regiszterben is, és fantasztikus az alakítás, nálam ő vitte a pálmát!
René Pape mindenfajta erőlködés nélkül hozza Mefisztó szokásos elegánsan intrikus figuráját, néha egyetlen pillantásával is kifejez mindent. (Ez nyilván a közvetítés közeli felvételeit nézőknek bónusz.)
Jonas Kaufmann színészileg minden tekintetben, tetszett: mind a megtört Faust, mind a lángoló ifjú illúziókeltő volt, a lírai részeknél azonban néha gombócosnak éreztem a hangot. A kavatina azonban gyönyörűségesre sikerült!
Nagyon tetszett Russel Brown Valentinje. (Imája egyik kedvenc részletem.) Imádott húgát csak akkor fogadja el, ha a külvilág előtt példásan él, egyszersmint dicsőségére szolgál neki is. A hang hatalmas, gyönyörűen zengő bariton, várom a további szerepeiben.
Michele Losier végre hitelesen alakított nadrágszerepet, mert amúgy eléggé bénák szoktak lenni, vagyis hát nem valami fiúsak. De ő nem a fiús külsejével győzött meg, hanem azzal, hogy nagyon szerette Siebelt. Tényleg egy rajongó, félig kisfiú, félig felnőtt kamaszt láttunk, aki még nem lépett teljesen túl a régi ugróiskolákon és bújócskákon, és csupán azért szeretne férfi lenni, hogy a hölgyek annak tartsák. Végül persze átlép a férfikorba: utolsóként ő is magára hagyja Margitot.
A többi karakter (Márta és az első felvonás katonája) is remek volt, megérdemelt sikert arattak. A kórusban pedig most is szívesen néztem azt a sokféle embert, a new yorkiakat (atyám, hogy is kell ezt írni helyesen???).