Imádom a Károlyi-kertet szegélyező utcákat, amelyek szabályos négyszöget alkotnak, középütt a ráccsal körülvett parkkal. Engem Párizsra emlékeztet. Budapesti viszonylatban sok jópofa üzlet található ebben a picike kis térségben. Egy februári szombat délelőtt ide jöttem felvidulni egy kicsit.

Egy nyűgös szombat délelőtt

Nem szándékozom fotós blogot nyitni:)

Tunika: zara
Karkötő: sk

Ezt a kompozíciót a kislányom készítette, még a havazás előtt. Iskola után a Városligetben szedegette a hozzávalókat, teljesesn ő találta ki az egészet. (Sajnos tök sz...ok a képek!) Olyan aranyos és ügyes!

Good bye MALÉV

Már majd egy hete nincs Malév, viszonylag hidegen hagyott, de aztán olvastam egy cikket a Galamuson, ami elég szívszorítóra sikeredett.
Aznap reggel többek közöttazon az egybeesésen csóváltam a fejem, mert az utolsó járat Helsinkiből tért haza, és 2008 őszén pont ezen a járaton utaztam utojára Malév gépen.
Nem volt a kedvencem, mert drágálottam, és gyakran rosszkedvű volt a személyzet. Azonban ahogy a You Tube-on hallgattam a búcsúzó bejelentkezéseket, elérzékenyültem én is. Eszembe jutott, hogy egy időben sewardess szerettem volna lenni, de sosem mertem jelentkezni, mert nem tartottam elég attraktívnak magam. (Ez eléggé hülye kifogás volt.) Aztán ahogy gyerekeim lettek, féltem a repüléstől. Cigi azóta is dukál előtte mindig, pedig amúgy ritkán pipálok rá nagyon. És tényleg, hiányozni fonak a szép kék farkú repcsik, amelyeket biztosan felismertem a levegőben, ahogy alacsonyan szállva készültek landolni, meg a jól sikerült egyenruhája a földi személyzetnek, meg a tudat, hogy nincs. Tudom, nagyobb vadak is elhullottak a versenyben, mint a Swissair, vagy a KLM, de nagyon sajnálom azt a sok dolgozót, akiket most isten hírével kiraktak. Osszkó Péter ezt írta valahol, hogy 2 éve volt a vezetőségnek felkészülni erre - konkrétan ennyi idő alatt egy új társaság is felállhatott volna (hja, lehet, hogy nem nemzeti, de pl. az Austrian Airlines is a Lufthansa tulajdonában van), és nem lett volna senkinek ilyen fájdalmas az egész. (Bár a cinikus vezetőségen nem látta nagy sajnálat nyomait.) Persze már megint jöttek a csontvázazással, mintha még kapóra is jött volna nekik.

Ez az utolsó gép üzenetváltása a toronnyal:

Téli Vajdahunyad vár

Havazás miatt elmaradt a vasárnap reggeli futás (no meg előző napra elkapott a mostanság dívú fejfájós/gyomorrontásos vírus is) - helyette inkább körbesétáltam a behavazott Városligetet, és szerencsére elvittem a telefonomat, így lekaphattam a téli Vajdahunyad vár kedvenc reneszánsz szárnyát is. (De sokat tologattam erre a babakocsimat! Főleg a kisfiammal naponta elsétáltam erre.)

Na tényleg vonultak!

Na tesék, kellett nekem a Weimari Köztársaságról írni! Az Új Színháznál tegnap megtapasztalhatták a jelenlévők, milyen is lehetett. Most aztán igazolva érzik magukat a rendpártiak, akik biztonságos ketrec "melegre" vágynak! Legkomolyabban mondom, hogy nagyon megijedtem, és félek. Azon gondolkodtam hajnali félálmomban, hogy menekítem ki a gyerekeim az országból. És eddig egyáltalán nem, de most szorongok a jövőtől. Ahogy elnéztem az Index videóját, iszonyat dolgokat ordibáltak, bunkók folytották a szót olyanokba, akiknek a kisujja külömb, mint ők együttesen.
Közben olvastam a vonatkozó cikket, amely arról szólt, hogy a Jobbik támogatói között ne higgyük ám, hogy csupa tanulatlan, lecsúszott ember van. A Facebookon lekövették a kapcsolataikat, meg bejegyzéseiket, és megállapították, hogy tanult, inkább jól szituált, fiatal férfiak alkotják a többséget. Talán annyi a közös bennük, hogy többé-kevésbé kilátástalannak látják a jövőjüket.
Ami azt illeti, én is. Eltelt 2 év, félidő, 2014-ben választások. És bizony nincs kire szavazni. Mert nem szeretem ugyan, ha elmúlt8évbeneznek, de hát azért nem csak én nem felejtek könnyen: legnagyobb bűnük, hogy olyan helyzetbe hozták az emberekeket, hogyazt gondolják: mindegy, csak ne ezek! Alternatíva nincs, az LMP épp most gondolta úgy, hogy saját maguk definiállása előbbrevaló a demokrácia megvédésénél. Mondhatni 2 év elég idő, hogy kialakuljon még valami, de ilyen rémuralom, ami most már a rendőrök szeme látra folyik az utcán, valahogy kétlem, hogy jóra vezet.
Tüntetés

Egy film kapcsán...

Kisfiam karácsonyi ajándék gyanánt letöltötte kedvenc filmemet, a Kabarét. Azóta többször megnéztem, és a hideg kirázott, ahogy láttam, hogy az 1931-es Berlin és a 2011/12-es Budapest milyen kísértetiesen hasonlít egymásra. Nem akarom részltezni az egyes analógiákat, azonban a múltkorában a Klub Rádión hallottam az un.betyár seregről, és akkor egy pillanat alatt beugrott a filmbéli utcán randalírozó suttyók képe, nem egyszer nyílt utcán, fényes nappal elkövetett gyilkosságokkal. Emezekről annyit tudtam meg, hogy ott randalíroztak Gyöngyöspatán is, meg hogy ők nem félkatonai szervezet, hanem életeszmény (jaj ekem!!). Céljuk zavaros, valamiféle magyar felsőbbrendűség (természetesen magyar férfi) köré szerveződik. Azt meg sem próbálom kitalálni, ugyan már honnan származtatják felsőbbrendűségüket, s hogy eddig ezt bármi igazolta-e - ne keressünk racionalitást ott, ahol nincs. Ja, büntetett előélet nem akadály!
Szóval igazi megfélemlítő képződmény, még jobbikos képviselőket is pofonütnek, és tényleg, ezekről a dolgokról mind hallottam, de nem kapcsoltam össze őket, gondolván, hogy nagy az isten állatkertje.
Most jönnek, és meg fogják zavarni az Új Színház új vezetése elleni tüntetést, lesz csihipuhi, igen, mint a filmben, ott is azt mondta az előkelő távolságot tartó báró, hogy micsoda csürhe, de nem baj, mert elintézik a kommunistákat, mi meg elintézzük őket. Aha! Lévai Júlia írta a Galamuson: "Van igazi hordánk, és vonul."