2012. szeptember 20., csütörtök

Halálbüntetés

Tegnap ment a TV Aldoi Hesna bulváros riport műsorával - ami olyan, mintha valami tényfeltáró valami izé lenne. De nem, nem az, mert marha felületes, a dolgoknak csak azt a részét adja le - na most lehet ám, hogy a kereskedelmi csatornákat utánzó királyi megvagdossa - amelyek a Blikk, Story, stb szennylapok olvasóinak gyomrát nem fekszi meg. Olyan, mintha nagyon utánajárnék valaminek, de nem, mert csak annyit adok le, ami nézettséget generál. (Ez volt a bajom On the Spotékkal is: már a témaválasztás is olyan volt, hogy azt jól el lehessen adni, vagyis hozzon pénzt, sokat.)
De nem ezért ragadtam billentyűt, hanem ami épp fürdés és hajszárítás között megütötte a fülemet. Egy amerikai börtön szakácsával beszélgetett, aki a halálos ítéletek végrehajtása előtti utolsó vacsorát készíti az elítélteknek. Hogy mit szokta leggyakrabban kérni. És nekem először beugrott, amit olvastam itt-ott: a kivégzésre menet sokan összecsinálják magukat a félelemtől - a szervezet ugye igyekszik streesz esetén minél több felesleges anyagtól szabadulni a menekülés érdekében, ami ebben az esetben hiábavaló, az agy tudja, de a test teszi a dolgát - milyen abszurd dolog az, hogy kivégzés.
Nagyon fiatalon láttam részletet a Héf főbűn c. lengyel filmeposzból. Az volt a címe, hogy rövidfilm a gyilkosságról. Vittek akasztani egy fiatalembert, aki gyilkolt, emberi mivoltából kivetkőzve. Akkortól ítéltem el a halálbüntetést. Pedig iszonyú dolgot követett el, nem érdemelne szánalmat. (jaj, most ne kérdezze senki, hogy és ha a te - le sem írom .... Igen akkor más lenne, de mint társadalmi lény akkor is megrázó. Nem is érteni, miért szán az ember egy ilyet. De tegnap jöttem rá, hogy mint embert sért a halálos ítélet, emberiességemen ejt csorbát.  Méltatlan hozzám, hogy öljek. Egy ilyen féreggel sem alázhatom meg magam. És ez nem holmi lózung, engem tényleg ez bántana. Az emberiességem nem viselné el - az, hogy rosszul érzem magam tőle, az nem elég árnyalt. Szóval, akik ezt nem ellenzik, azok maguk is vágynak a gyilkolásra. De tudom, ez nehéz kérdés, mert nekem is ki szokott nyílni a zsebemben a bicska. most zavarban is vagyok. Hát igen, ha egyáltalán nem lenne semmiféle élet ellenes cselekedet a Földön...   hatalomgyakorlás céljából. Nehéz okosnak lennem.

2012. szeptember 19., szerda

Egy demonstráció kapcsán - csak úgy ami eszembe jutott

Egész sokan voltak a vasárnapi demonstráción. De azért lehettünk volna többen is. Lehetett volna vidéken is azonos időben ilyen összejövetel. De tudtommal csak a londoni magyar követség előtt voltak - hogy mennyien, nem tudom.
Örvendetes volt sok férfit - idősebbet és fiatalt egyaránt - látni, jókat mondtak a felszólalók, jó érzés volt, hogy rendőrnők biztosították a terepet. Benne voltunk a médiában, figyelemre méltó Facebook-csoport szerveződött, és ez nagyon jó. Én be kell valljam, egyáltalán nem számítottam ilyen visszhanngra, ismerve a magyar társadalom támához való hozzáállását.
Eredmény, hogy napirenden tartják a kérdést - mondhatnók a Fidesz női képviselőinek reklamációja hatására, de élek a gyanúval, hogy ők is csak akkor vették ehhez a bátorságot (noha finoman szólva jól pofán köpték őket is), amikor valami civil mozgalom-féle kezdett erőteljesen szerveződni. De nézzünk szembe vele: Varga István nőkről, női szerepekről (imádom ezt a "női szerepek" kifejezést. mi ez már, mondja meg valaki) kinyilatkoztatott felfogását a férfiak és NŐK nagy többsége osztja. A téma itt ugyan szorosan véve a családon belüli erőszak volt, de az egész sokkal messzebbre vezetett: arról szól már rég, hogy a társadalom felét másod rendű állampolgároknak tekintik, sokan még a magát liberális beállítottságúnak vallóak is. Sajnos a családom is ilyen férfiakból áll. Nyilvánvaló tényeket egyszerűen letagadnak, hiába érvelek kutatásokkal, statisztikákkal. Ők, az erős, véleményformáló férfiak azt mondják, hogy a nők nem keresnek kevesebbet, akkor az úgy is van. komolyan mondom, már kerülöm is a témát, mert ha mégis felbukkan, akkor elkap a szenvedély, és csak lehurrognak megint - azaz semmibe vesznek.
Az eseménnyel foglalkozó cikkek kommentjei meg nyüzsögtek a hímsovi beszólásoktól, még a NOL.hu is. Akkora sötétség van a fejekben, hogy sokáig tart, míg változást generálnak majd a fejekben. Attól félek, ez is olyan lesz, mint az állatvédelmi törvény (egyébként tudomásom szerint elég enyhe büntetési tételei): lesz, csak nem fogják betartatni. Tényleg, elhangzott ilyesmi, hogy Magyarországon úgy látszik, jobb kutyának lenni. Hát nem! Kutyának sem jó lenni! Iszonyat kiszolgáltatottnak lenni ott, ahol az irgalom/irgalmasság szégyellni való! Nézzünk be például az elmegyógyintézetekbe, vagy nem, csak a korházakba, ahol idős embereket ápolnak - még nem elfekvő osztályokon. láttam ezt apósomnál - hordta anyósom a pénzt, ajándékokat, aztán mégis milyen ellátást nyújtottak.
Március 8-án lesz állítólag a Hősök terén majd valami, mert szerintem nem kéne megállni, hangzatos, de betartatni eszük ágában sem levő törvények nem elegendők, mert ilyen már van.

2012. szeptember 13., csütörtök

 NŐK, LÁNYOK, ASSZONYOK. ANYÁK!
APÁK. FÉRFIAK!
CSALÁDOSOK, EGYEDÜLÁLLÓK!
...
GYEREKVÁLLALÓK, DOLGOZÓK!
HONFITÁRSAK MAGYAROK!

A középkor visszatért Magyarországra.
Véget kéne vetni neki, de gyorsan!
Várunk mindenkit, akit felháborít Varga István Fideszes képviselő kijelentése, miszerint a családon belüli erőszakot az szüntetné meg, ha minden nő gyereket szülne. "Ha minden nő megszülte a maga két-három gyerekét, akkor lehet önmegvalósítani"- Vérlázító, hogy a XXI. században ilyen mondat politikustól elhangozhat!
Elegünk van a kettős beszédből, a parlamenti képviselők és a kormánypárt elkenő, a családon belüli erőszak kérdését súlytalanná alacsonyító magatartásából.

Várunk mindenkit, aki a nők elleni erőszak ügyét fontosnak tartja.
Várunk mindenkit, aki erősebb női képviseletet szeretne a parlamentbe!
Várunk mindenkit, aki azt akarja, hogy ilyen kijelentések ne hangozzanak el következmények nélkül!
Várunk mindenkit, aki elvárja a Parlamentben ülő képviselőktől, és minden magyar politikustól, hogy az európai normáknak megfelelően a nőket egyenrangú állampolgárnak tekintse, nem szülőcsatornának, vagy nem a népességszabályzás eszközének.

Megmutatjuk, hogy a nők nem tűrik, hogy a Parlamentben megalázzák az anyákat, a családosokat, az emancipált, női munkavállalókat, ezért

DEMONSTRÁCIÓT tartunk.

A demonstráció időpontja 2012. szeptember 16 vasárnap 15 óra
Kossuth Lajos tér

Szervezetek, csoportok jelentkezését a noklazadasa@gmail.com címre várjuk.

A Nők Lázadása Csoport szervezői

2012. augusztus 31., péntek

Bakker, megy a hiradó, és mi a sporthírek kezdő témája? A Videoton bejutott az európai kupa főtáblájára! A mellékágról, mert simán, csak úgy, fel sem engedik. OK, derék dolog. Megy is hozzájuk a pénz mondjuk. Jó sokat foglalkoztak vele. Perceken át. Aztán jön csak Sors Tamás, aki a londoni paraolimpiai játékokon aranyérmet nyert pillangóúszásban. Ezerszer nagyobb teljesítmény, csak 4 évente, a világ legjobb olimpikonjai között, olimpiai rekorddal. De ez nem olyan fontos hír, mint a Vidi diadala, rövidebb spotot is kap. Ilyen minálunk a dolgok prioritása.

2012. augusztus 27., hétfő

Rózsalovag a MET-ből

Uránia mozi, MET HD közvetítések

Annak idején hallottam a rádiós közvetítést, s noha mostanában kicsit sok volt/lesz a Strauss - akiért különösebben nem rajongok - mindenképpen meg akartam nézni, mégpedig a paréádés szereposztás miatt. Mert Och báró szerepében az izlandi Kristin Sigmundsson volt látható/hallható, és hát lássuk be, kvés izlandi jut el a világ vezető operaszinpadaira, másodszor Pedig Renée Flemingre is kíváncsi voltam, mégpedig ebben a szerepében, mert a rádióban, de a kritikák szerint is nagyot alakított. Mivel a rendezés hagyományos volt, semmi nagy durranás percepciót illetően nem volt várható, és ez be is igazolódott.
A három "lány" nagyot szólt (de ideteszem még a két kisebb karakterszereplőtz: Anninát és a nevelőnőt, mert szép hangon énekeltek, bár utóbbi a szerepét kissé elripacskodta), Fleming csodálatos volt, számomra ő a Marschallin. Hallottam a gyorsan romló hangi állapotáról, de itt ebből (még) semmi nem érződött. (2010-es előadás?) De a pálmát mégis Susan Graham vitte el, mint Octavian. Nem is  - az egyébként tökéletesen szóló - hangja miatt, hanem mert véleményem szerint hitelesen nadrágszerepet alakítani igen nehéz, márpedig ennek a típusnak ő specialistája, bár én csak a Faust elkárhozása Margitjaként láttam eddig a Mezzon. Igen hatásosan volt megrendezve, de nagyon kellett hozzá ő is, ahogy a 2. felvonásban az ezüst rózsa átadásakor feljött a hatalmas lépcsün, és belép kíséretével a kitárt üvegajtón...! Beleborzongtam. Mondjuk a zene - ha már opera - meg is követeli, de akkor is! Sophie szerepében Christine Schäffer halovány jelenség volt, még túlzott mache melett is, viszont gyönyörűen deklamálta a német szöveget.

2012. augusztus 23., csütörtök

5 éves a blog!


Közben most látom, hogy 5 éves lett a blogom! A látogatók száma ugyan még a 10 000-t sem éri el, de az igazsághoz tartozik, hogy a Bloggeren  még csak 2008 óta vagyok jelen, ugyanis egy alkalommal napokig nem tudtam belépni a tárhelyemre, és átmásolgattam ide egyenként mindet. Nem bánom, hogy csak ennyien olvassák, mert elsősorban kiírok magamból, vagyis inkább dokumentálok, benyomásokat, élményeket, megírom a véleményem. Persze van, amit direkt azért teszek ki, hogy felhívjam az idetévedők figyelmét, meg gyébként is nyilvános, úgyhogy nem teljesen igaz, hogy csak magamnak szól. Egyébként nagyon érdekes dolog a régi bejegyzéseket visszaolvasni!
Annak idején Brünhilde hatására fogtam bele az egészbe. (Sajnos ő már hónapok óta nem ír.) Aztán lettek más kedvenceim is, néhányan közülük szintén abbahagyták, szerencsére sokan folytatják is. Külön hálás vagyok azoknak, akik követnek - bár itt is voltak leiratkozók - mert jelzést adnak arról, hogy amit itt olvasnak, az megragadta őket kicsit.

Ezek voltak a legnépszerűbb keresőkifejezések:
vári cukrászda
 
 
zakopane
 
parti nagy lajos magyar mesék
 
méhecskés rajzok
 
eurovisio
 
svéd nők
 
mélisande
 
vári cukrászda árak
 
bosnyák téri piac
 
léda

Boldog szülinapot blog!

Újabb könyvek

Jó régen jelentkeztem "olvasónaplóval", pedig eredetileg negyedévente akartam beszámolni arról, mit olvastam. (Vagyis inkább naplózni magamnak.)

Carson McCullers: Óra mutató nélkül
A helyszín, mint az írónő többi regényében is az amerikai Dél egyik poros kisvárosa. Miről is szól? Szerintem azokat a dolgokat hozza összefüggésbe, amelyek valóban kéz a kézben járnak: fajgyűlölet, nők elnyomása, az idősek kritikátlan tisztelete, a friss szellemiség előli elzárkózás. Meg az elfolytások, piszkos dolgok elhallgatása, és a nem szól szám, nem fáj fejem hozzáállás. Mindhalálig.
Borító: Óra mutató nélkül (Könyv) - Carson McCullers

Isabell Allende: Kísértetház
Egy tehetős chilei családon keresztül követhető az ország kevesek által ismert XX. századi történelme. Plasztikusan és jól követően meséli el Pinochet hatalomra jutását és az azt közvetlenül megelőző időket. Számomra különösen érdekes azért is, mert általános iskolában volt egy chilei osztálytársam, akinek a családja a diktatúra elől menekült el. Szerintem nagyon olvasmányos, bepillantást nyerhetünk a korabeli dél-amerikai középosztály mindennapjaiba.
ALLENDE, ISABEL - KÍSÉRTETHÁZ
Hannu Mäkelä: Anya
Az író édesanyjának utolsó néhány hónapját dokumentálja, a napi látogatásokat követő emlékek gondolatok, szinte teljesen kizárja a kinti világot. Mozaikokból összeáll egy asszony eléggé küzdelmes élete, leépülése, fiához való viszonya. Semmi megrázó, olyan, mint egy orvosi jelentés, pedig szó sincs közönyről. Inkább a megváltozhatalan kezdetektől történő elfogadásáról.



Rakovszky Zsuzsa: VS
Nem nagyon merek semmit írni, mert az írónő többi könyvéhez hasonlóan ez is olyan, amelyről ha lefejtjük a felső réteget, újabbat találunk. De talán nem is a réteg a legmegfelelőbb kifejezés. Szóval inkább valami nagyon összetett dolog, amelyet nem tudok hirtelen megnevezni. Főhőse Vay Sándor, alias Sarolta, ál-önéletrajzi regénye. (Egyébként valóban élt.) A transszexualításában világosan érthető, miért is találja már gyermekként vonzóbbnak a férfi létet, a mű mégsem feminista írás. Az örök igazságot egyik mondata foglalja össze, amikor arra a kérdésre válaszol, hogy miért is ragaszkodik ahhoz, hogy önmaga lehessen, így felel: "Van-e fontosabb ennél?" Igaza van!



Kertész Erzsébet: Napraforgó-lány
Ifjúsági regény, 1944-ben járunk. 16 éves zárdanövendékek, a heterogén középosztály mindenféle leánygyermekéből álló osztály egyik leánykája. Mi más is érdekelné őket, mint a fiúk. Ami a XX. század közepén még jócskán a boldog házassággal egyenlő. Legalábbis az egész oda kell vezessen. Közben ruhák, színésznők, pletysák, de közben ott dübürüg a történelem. A történet kurtán-furcsán végződik, számomra érethetetlenül. Vagy a végét egyszerűen levágták. Délvidékre visz a szerelmi szál - ugyan mi jó vége lett volna? Hideg napok megtorlása, aztán a harag Jugoszláviával, esetleg Rajk per... így mindenesetre csonka maradt.


 
 
Jókai Anna: 4447
Egy ház helyrajzi száma, egy házé, amely szorosan összefonódott egy asszony életével. Küzdelmes, megalkuvó, gyakran visszataszító és fájdalmas. Épp ezért környezte elfordul tőle, mi több megveti, egyedül a félbolond, job napokat látott albérlő veszi emberszámba - persze csak addig, amíg bele nem avatkozik az ő személyével egybeforrott világába. Mindenki elfelejti, hogy az aszony körülményei szükségszerűen tették érdessé szívét-lelkét, amely tény viszont egyetlen módja volt az élet adta helyzeteken való felülemelkedésnek. Rebesgetik, hogy hamarosan megkezdődik a környék tereületrendezése ...
 
Daniel Vernet: Berlin regénye
Na jó, ebből még van néhány oldal. Semmi különös, csak néhány szemelvény berlin történelméből, olvasmányosan leírva, némi bennfentes információval. Remek alkalom a várossal ismerkedőknek!
Daniel Vernet: Berlin regénye