Egész sokan voltak a vasárnapi demonstráción. De azért lehettünk volna többen is. Lehetett volna vidéken is azonos időben ilyen összejövetel. De tudtommal csak a londoni magyar követség előtt voltak - hogy mennyien, nem tudom.
Örvendetes volt sok férfit - idősebbet és fiatalt egyaránt - látni, jókat mondtak a felszólalók, jó érzés volt, hogy rendőrnők biztosították a terepet. Benne voltunk a médiában, figyelemre méltó Facebook-csoport szerveződött, és ez nagyon jó. Én be kell valljam, egyáltalán nem számítottam ilyen visszhanngra, ismerve a magyar társadalom támához való hozzáállását.
Eredmény, hogy napirenden tartják a kérdést - mondhatnók a Fidesz női képviselőinek reklamációja hatására, de élek a gyanúval, hogy ők is csak akkor vették ehhez a bátorságot (noha finoman szólva jól pofán köpték őket is), amikor valami civil mozgalom-féle kezdett erőteljesen szerveződni. De nézzünk szembe vele: Varga István nőkről, női szerepekről (imádom ezt a "női szerepek" kifejezést. mi ez már, mondja meg valaki) kinyilatkoztatott felfogását a férfiak és NŐK nagy többsége osztja. A téma itt ugyan szorosan véve a családon belüli erőszak volt, de az egész sokkal messzebbre vezetett: arról szól már rég, hogy a társadalom felét másod rendű állampolgároknak tekintik, sokan még a magát liberális beállítottságúnak vallóak is. Sajnos a családom is ilyen férfiakból áll. Nyilvánvaló tényeket egyszerűen letagadnak, hiába érvelek kutatásokkal, statisztikákkal. Ők, az erős, véleményformáló férfiak azt mondják, hogy a nők nem keresnek kevesebbet, akkor az úgy is van. komolyan mondom, már kerülöm is a témát, mert ha mégis felbukkan, akkor elkap a szenvedély, és csak lehurrognak megint - azaz semmibe vesznek.
Az eseménnyel foglalkozó cikkek kommentjei meg nyüzsögtek a hímsovi beszólásoktól, még a NOL.hu is. Akkora sötétség van a fejekben, hogy sokáig tart, míg változást generálnak majd a fejekben. Attól félek, ez is olyan lesz, mint az állatvédelmi törvény (egyébként tudomásom szerint elég enyhe büntetési tételei): lesz, csak nem fogják betartatni. Tényleg, elhangzott ilyesmi, hogy Magyarországon úgy látszik, jobb kutyának lenni. Hát nem! Kutyának sem jó lenni! Iszonyat kiszolgáltatottnak lenni ott, ahol az irgalom/irgalmasság szégyellni való! Nézzünk be például az elmegyógyintézetekbe, vagy nem, csak a korházakba, ahol idős embereket ápolnak - még nem elfekvő osztályokon. láttam ezt apósomnál - hordta anyósom a pénzt, ajándékokat, aztán mégis milyen ellátást nyújtottak.
Március 8-án lesz állítólag a Hősök terén majd valami, mert szerintem nem kéne megállni, hangzatos, de betartatni eszük ágában sem levő törvények nem elegendők, mert ilyen már van.
