Muszáj volt ezt a közhelyes mondatot címül adni ;) Jó volt megint Párizsban lenni egy kicsit. Egykor az álmaim netovábbja volt, az itteni életmódot tartottam példa adónak, sokan mondták, hogy tiszta francia lány vagyok. Csakhogy először 1989-ben jártam Párizsban. Ekkor egy hónapot töltöttem, és itt találkoztam az első igazi pasival az életemben. Utoljára rövid időre érkeztem, az 1998-as labdarúgó világbajnokság idejére. Ekkor már volt a fiam. Aztán nagyon megváltoztam a lányom születését követően, teljesen más személyiség lettem. Most is csak azért tértem vissza, mert a kislányom szeretett volna idejönni. Bevallom, kicsit féltem Párizstól, hogy túlságosan közönyös leszek, vagy hogy mint "hűtlent", kivet magából. Utóbbi nem történt meg, és az előbbi is csak éppen hogy... Boldogan őrzöm magamban a hangulatát, az emberek mentalitását. Igaza van Péter Annának, itthoni kulisszák között felesleges egy más életmód megvalósítására törekedni, viszont szerintem többek leszünk minden egyes átélt távolléttel. Aki nyitott más népekre, tájakra, az kifelé és sugározza magából, amit befogadott, ami alakított rajta, és akár minimálisan is, de létrejön a környezetében egyfajta reflexió. (Hú, remélem érthető...!)Ha meg kellene neveznem, mi jelenti számomra a párizsiasságot, egyik biztosan a metró lenne. Imádom a szagát, útvesztőit, félhomályát, a kocsik zaját, a homorú plakátokat, a fajansz burkolatot...
Untam viszont az Eiffel-tornyot, bár most először a tetejéig felmentem, tényleg pazar volt a látvány, egész más, mint a 2. szintről. Odafent lehet valami 15 EUR-ért 1 deci pezsgőt inni műanyag pezsgőspohárból. Kihagytam, a tömeg miatt nem hinném, hogy élveztem volna. Lent a Trocadero-n a fekete árusok mellett immár a Balkánról érkező itt a piros hol a pirosozók is megérkeztek, nem is kevesen.
Versaillesben a kiállítás picinek tűnt, egyszerűen élvezhetetlen volt a tömeg miatt így harmadszorra már. Keveslem a megnézhető termek számát, szerintem még Gödöllőn is több szoba van. A Petit Trianonról szerencsére eltűntek a szitkozódó magyar feliratok. Itt elkapott az eső minket, sokan nyomultak be előle a kis pavilonba. (Egyébként végig kellemes, 22 fok körüli, zömmel borús idő volt.) A múzeum shopok nagyon aranyosak - persze tudom, gagyi, de tényleg helyes dolgok vannak bennük! (Mert számtalan van a parkban is.) A lányom rengeteg pénzt elköltött Mare Antoinette-s füzetre, hercegnős mesekönyvre (legalább én is gyakorlom a franciát, ha fordítom neki). Maga Versailles is kellemes kisváros, itt kevés szinesbőrüt látni, és a turisták is zömmel csak a kastélyra kíváncsiak, pedig megéri egy szép sétát tenni. Pl. ha valaki a Kis-Trianontól indiul kifelé egyenesen, észrevétlenül kiér a boulvard de la Reine-t követve egy kereszteződésig. Itt ha az amber elmegy jobbra, átmegy az úttesten, és az első utcán indul tovább, (rue Neuve Notre Dame), egyenesen, akkor rengeteg pékséggel, cukrászattal találkozik. Mi sz egyikben isteni quicheket vettünk, és akkorák voltak! A kislányomé koktél paradicsomos, az enyém vegyes zöldséges. Kiváló ebéd egy padon elfogyasztva!
A szállásunk amúgy a Montmartre lábánál volt, méghozzá ott, ahonnan a turisták ritkán másznak fel, mivel ők többnyire a Pigalle környékéről közelítik meg. Másoknak is érdemes a Lamarck-Caulaincourt felől megközelíteni a Montmartre szívének számító Place du Tertre-t. Akik helyi, WAMP-szerű készítők áruit keresik, ezen a környéken (inkább lefelé) találnak több üzletet is, szerintem nem is nagyon vészes árakkal. (A párizsi árakhoz mérten.) Én az elcsépelt Montmartre-ot még mindig nagyon szeretem! Vannak eldugott utcák, kevés turistával. Itt érdemes csak úgy az orrunk után menni, megcsodálni a kerteket, virágos ablakokat. Persze már itt sincs nyoma az egykori falunak, a Montmartre drága is lakni, de mindenképp nagyon bájos. Méginkább elvarázsolja az embert, ha bemegy a Montmartre múzeumba, nagyon aranyos, mai szemmel kicsit ósdi helytörténeti gyűjtemény található itt egy régi nyaralónak épült házban. A kertje is nagyon gyönyörű! Amúgy a place du tertre közelében, giccs árusokkal zsúfolt utcában van egy macaronos - jó drága, de szemnek gyönyörű, és hát meg kell kóstolni! Isteni az eper/rebarbara kombó, de mennyei finom a citrom, málna, pisztácia. A hupi színek ellenére ételfestéken kívül jó minőségű alapanyagok is vannak bennük!
Nem sikerült felfedeznem Charonne-t. Ez az önállóságát valami 1850-ig őrző falu ma Párizs 20. kerületének része, a Pere Lachaise temetőről talán ismerős (itt is érdemes sétálni). Van egy jó kis utikönyvem, ami rengeteg eldugott, lebontásra ítélt negyed rejtett kincseire hívja fel a figyelmet (a címe: Világvándor - Párizs, valamikor '96-ban vettem, Zuglóba költözésünk táján). Sajnos nem volt jól követhető, hogy milyen útvonalon menjünk, és a kislányom (de én is) nagyon fáradtak voltunk már, pedig vacsorázni jöttünk (na meg egy kis sétára), mert az említett könyv szerint itt a legjobb az ár/érték arány. Ebből szinte semmi nem lett, viszont amit láttunk tényleg ígéretes volt (egy lépcsős sikátort, kiskertekkel övezve így is elkaptunk). Úgy írnak róla, hogy hasonló a Montmartre-hoz, de persze sokkal autentikusabb, viszont a falusias jelleg inkább megmaradt. (Charonne öreg falu - ez a vele foglalkozó fejezet címe) Hát majd egyszer! Amúgy kiderült, tök rossz helyen kezdtük a nézelődést, méghozzá erről az oldalról: http://www.frenchmoments.com/Paris_Village_de_Charonne.html Vacsorát végül egy jellegtelen (de persze nekünk így is élvezetes) bisztró teraszán fogyasztottunk. A kerület része még Belville is - igazi párizsi munkásnegyed, amely azonban kihalófélben van, és talán már egészen áldozatul esett az ingatlan beruházóknak. Sajnos ez egyébként is egész Párizsra jellemző, rengeteg eltűnő, régi tömb van. És hiába ez a fejlődés, azért visszafogottabban is lehetne. persze, város közepén ipartelepek nem legyenek, nekem azonban szimpatikusabb a koppenhágai hozzáállás, ahol lehetőség szerint inkább a rehabilitációt választják. Komolyan, a híres párizsi háztetők helyett a látképen egyre több toronyház tűnik fel, és nem csak az elővárosokban!
Régi vágyam volt viszont a Saint-Martin csatorna megtekintése. A felső észén a Vilette medence környékét szépen megcsinálták: néhány raktárat megtartottak, amúgy meg egy parkosított részt alakítottak ki petang területekkel, játszóterekkel. gyönyörűek a fűzek között ívelő öntöttvas hidak. Mi befizettünk egy csatornatúrára, kb 2 órás volt, kiment a la Vilette parkig, azon túl volt egy nagy hengermalom, azt mondták, az Párizs határa, ott meg is fordultunk, de el lehetett képzelni, ahogy jönnek a Párizst élelemmel álltó parasztok a csatornán! Aztán 4 zsilipen áthaladva a Bastille térig mentünk, hangulatosak voltak a Valmy rakparton álló házak. Mindazonáltal kissé csalódtam: úgy gondoltam, hogy sokkal romantikusabb a csatorna környéke!
Aki francia, nem drága, de nem is a gagyi üzletlánc kategóriába tartozó ruhát akar venni, annak a marais negyedet ajánlom. Ez si az egyik kedvenc részem, csodás barokk palotákkal és kis üzletekkel, itt volt valaha a zsidónegyed (szombaton sok hagyományos ünneplőbe öltözött családot láttunk a környéken), itt a csodás Vogézek tere. Egy időben a mi 7. kerületünkre emlékeztetett, mostanra azonban újra felkapott hely lett, számos - külföldön kevésbé ismert, ezért talán olcsóbb - dizájnerüzlettel, delikátesszel.
Vasárnap este indult vissza a repülőgépünk, így volt még idő a Louvre-ra. Tömeg, majdnem élvezhetetlen volt. Vagyis majdnem. Az itáliai reneszánsz festőkre sokan egyáltalán nem kíváncsiak, Mona Lisa előtt viszont tumultus van. Ázsiaiak persze lencsevégre kapnak mindent - a képfeliratokat is. Csak épp a képeket nem nézik meg. (Mona Lisát sem.) Az egyiptomi kiállítás már nyugisabb. Nagyon szeretem az írnok híres kis (kb 40 cm) fa szobrát. A könyvesboltban szemeztem a letűnt Párizsról készült fotóalbummal, amit már megint otthagytam. (Mi könyvet hagytam ott már különböző városokban! (Tényleg nem volt rá pénzem, hátha lesz még jobb, kell ez nekem?, nehéz, talán kapok olcsóbbért is jobbat - sose kaptam) megfogadom ünnepélyesen, hogy ezentúl megveszem őket igenis! Csípjetek belém, ha hezitálok!
Étkezni számos olcsóbb helyen lehet, pl. a Place Saint Michel közvetlen szomszédságában található Saint Severin negyedben. Vacsora menü 10 EUR - na ne számítsunk kulináris kalandra, bár a hagymalevesük és a boruk jó volt. A bor amúgy nincs az árban. A közelben érdemes valamelyik arab édességesnél megvenni a desszertet, nem drágák és isteniek! A Quartier Latinben viszont 18 EUR-ért+ital meglehetősen jó menüt ettem. Rák és avokádó előétel, kacsa, és creme brullée -utóbbi a legjobb az összes közül, amit Páriszban ettem, és magasan veri az itthonit.
Mi ezúttal az Air France-szal repültünk, a személyzet kedves volt, ellátás gyér (mint manapság mindenütt, nem értem, mégis miért ragaszkodnak hozzá). Itthon várt a dögmeleg, a kollégák azt sem csinálták meg, amit kértem, aztán sürgettek, hogy jaj, ez sürgős lenne. Hát ja! Azért egy kis Párizst még őrzök magamban! :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése