Hurrá, érkezünk a tengerhez! A lenti és fenti Taormina meglehetős jól elkülöníthető. Valami olyasmi a hegy (Tauro=bika-hegy), mint egy cukorsüveg, meredek szerpentin vezet fel az alsó részből (ami hajdanában valami halásztelepülés-féle lehetett). Lent ma már hotelek és éttermek vannak, na meg az elmaradhatatlan bazárok - leginkább egy jellegtelen horvát üdülőre emlékeztet. Az előkelőbb hotelek a hehyen vannak, a medencéjükből pazar kilátás élvezhető. A fenti részt kocsin kívül (parkolás gondolom reménytelen) kisbuszokkal és lanovkával lehet megközelíteni, és állítólag létezik valami lépcső is.
A mi hotelünk lent van, angol tulajdonosnő, amúgy semmi különös, leszámítva a kertet - hát az valami gyönyörű, miként az egész taorminai flóra - fent és lent egyaránt! A tengerparthoz nagyon közel halad a vasút, sűrű indákkal eltakarva a kertek elől. Azt hiszem, a világ legszebb vasútvonala fut itt! A strandot így egy kis alagúton lehet a kertből megközelíteni, de istenem, megcsap az a jellegzetes só szag, mediterrán tenger illat! És hát a növények! Cserépben láttam eddig ilyeneket: fikusz, kaktuszok, meg egy csomó beazonosítatlan... Felismertem két legnagyobb szobai növényem eredetijét, egy időben (gyerekkoromban) nagyon népszerű volt, kerek levelei vannak, és rengeteg léggyökere - na az itt fa méretben, vastag szárral! A tenger kissé hideg, amúgy is köhögök a légkonditól.
De fent aztán aranyélet van annak, aki győzi pénzzel! A városka aranyos naplementében csillog, pazar a kilátás, tömeg (persze péntek van, és valami filmfesztivál). Az emberek elegánsak - nem ám a füredi korzó urizáló kismamái! Rengeteg angol, és hát igen jól öltözött olaszok. a főutva, az Umberto Primo tele elegánsabbnál elegánsabb (és drágább) üzletekkel, a pasticeriák roskadásig megrakott kirakataiban inycsiklandó édességekkel, meg ajándékboltokkal. És bárokkal, kávézókkal, éttermekkel. Le és fel zegzugos kis utcákkal. A vacsora mellett gyönyörű volt a kilátás, a szokásos prosecco, majd feketekagyló, fehér bor az Etnáról (ja, az is látszik, de már megy le a nap, ezüstösen csillog a tenger, apró fények - tiszta giccs, de az élőben nagyon jó tud lenni), hozza a palackot a pincér (amúgy is olyan flottul megy minden a zsúfoltság ellenére), aztán az előző napi "pasta con le sarde". Édességnek inkább marcipánt veszek. Hatalmas pára van.
A reggeli nagyon felejtős, sebaj, irány megint fel a lanovkával, jó meleg lesz ma is. Cél a görög színház. A bejáratnál csodás luxus hotel. Nem vagyok egy antik rom imádó, de ez aztán tényleg pazar volt! Nem véletlenül ihlette meg Csontváryt! Hatalmas, mégis bárhonnan jól érzékelhető színpad, és hát a fekvése pazar, gyönyörű a kilátás, jaj istenem, tényleg nagyon szép! És mindenütt vastag kaktuszok, leánderek. Kimenet vettem az egyik fagyisnál egy briósba töltött fagyit, aztán sikerült bemenni egy utcába, ahol helyiek laknak, kiskölykök fociztak az árnyékos utcán. És persze édességeket (isteni finom a pisztácia marcipánnal töltött, porcukorral megszórt)vettem, ami a ruhákat illeti, hát gondoltam, inkább Cataniában...
Elhagytuk a várost, utolsó pillantás Isola Bellára, ahova át lehet gyalogolni, szinte a parton van. Érdemes megállni a vasútállomáson, mert gyönyörű! Szép kerámiacsempés, csipkefaragásokkal díszített várója van!
A szomszédos Giardini Naxos kevésbé előkelő, de minden bizonnyal jó hangulatú üdülőhely - csak keresztülmentünk rajta.
Catania felé sok ronda település volt a part menti úton.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése