Ez a városka tényleg a sziget belsejében van, gyönyörú út vezet Syracusából, mandulásokon, mediterrán erdőkön, réteken keresztül, útközben számtalan tanya látható, és sok olyasmi, ami a magyar - talán már csak múlt időben létező 'telek' szó fed igazán le. A nap időnként elmegy, talán pár csepp esőt is kapunk, szieszta idő előtt érünk ebbe a pici (kb. 10 000 lélekszámú), hegyi városkába. Rögtön a szívembe lopta magát a maga autentikus, túristák által kevésbé látogatott, kissé kopottas barokk utcáskáival (hol van itt a Notoban látott csillogás), pici halcsarnokával. (Arról a szóról, hogy 'pescaria' nekem a velencei híres halpiac ugrik be a rengeteg potyázó sirállyal!)
Itt is van görög színház, nagyon meredeken lehet felkapaszkodni, ez is inkább egy régészeti park, mivel az ókori Akre városa kicsit feljebb volt a jelenleginél. Picurka, kopottas, épp ezért különleges. Kigazolták, de azért ez nem úgy park, mint a syracusai. A színpad is be van szakadva, pedig utólag rákeresve olvastam, hogy szoktak itt előadásokat tartani. Ami inkább érdekes volt, az a nekropolisz, vagyis sziklába vájt sírok. Mondjuk nekem kissé taszító is volt. Ráadásul nyilván itt is laktak, mit Hornby. A márkinő c. könyvében olvasható, persze más településen. De "barlang lakások" mindenütt voltak a világon (nálunk lehet, hogy ismét 'divatba jönnek'), ki mit használt fel ilyen célokra... A külsö részeken pedig kis fogadalmi fülkléket vájtak a sziklába. Látható itt még a városi gyűlés lépcsőzetes termének maradványa is, meg sok minden a régi városból. Ezek is olyan természetesen vannak itt, nincsenek agyon gondozva, valahogy beépült a városka múltjába. 5 EUR a belépő.
A várost nem tudom szavakkal leírni, elég annyi, hogy a főtéri teplom lépcsőjére a Parasztbecsület húsvéti kórusát simán oda lehetett volna állítani. A kicsike harangtoronynál facsemete nőtt ki, teljesen hétköznapi volt minden. Ez a város a lakóié. A kávéházban végre megkostoltam a cannolit - ez egy tipikus szicíliai édesség, és az elnevezése nádra utal, állítólag mert a tésztát arra kell feltekerni. Én nem voltam oda tőle, de szerintem nem ott kelltt volna enni, mert nagyon ipari volt! Olyan, mint nálunk a krémes krémje, ami nem a kedvencem, de vacak volt a csokis is. Kár, hogy a tér (egyébként túlsúlyos) kutyái nem épp akkor mentek az árnyék után az asztalunk mellé, amikor még nem ettem meg! Amúgy jól megfigyelhető volt, amint kitört a szieszta, mert egy csomó kocsi ment néhány percig, utána viszont, séta közben csak lehúzott redőnyöket és kevés embert lehetett látni. Viszont mivel elég magasan van, nem volt olyan perszelő a meleg. Vagy csak a gyakorta elvonuló felhők miatt?
Szívesen eltöltöttem volna órákat is itt. Nem tudom, járok-e még valaha erre.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése