De lehet gólyás vagy épp a borospincék városa is, hiszen a falatnyi városközpont szó szerint minden egyes kéményén gólyfészek volt, és nem tudom, hol magasabb az egy m2-re jutó pincészetek száma.
Alig néhány kilóméter az országhatártól, és máris ég és föld a különbség. Sajnos. Mert szépérzékkel a bázisunknak használt Fertőrákos (magyar viszonylatban persze csinoska falu) is lehetne ilyen!
Főtér, néhány utcácska, köz, terecske - telis-teli leánderekkel, muskátlikkal, levendulákkal, és mindenféle más növénnyel! Az udvarok, erkélyek ugyanígy - növény, szobor, kút, kerámia figura (na jó ez már giccs, viszont ennek ellenére nem tartottam ízléstelennek). A fő tér egyék végében régi templom, a középkori erődítés nyomaival, vaskos városháza, a másik végén pedig szintén egy kapu a régi falból. Utóbbin áthaladva egyenest a Fertő-tónál talája magát az ember! Igazi vízivilágban: gólyák, bibicek, kócsagok, távolabb dagonyázó bivalyok. Másik oldalt jacht kikötő, és nyilván valahol strand is van.
Mi a Wenzel nevű borospincébe mentünk be (anyukám, két húgom és a kislányom társaságában), sajnos nem találtam weboldalukat, a címük Hauptstrasse 29. Sajnos kostolni alig tudtam, mert én voltam a sofőr, de két kortyra jó voltam. Vettünk egy Sauvignion Blanc-t és egy Rosella nevű rozé cuvét. mindegyik könnyű, kissé gyümölcsös nyári bor, nagyon picit "bubisak".
De jaaaaj, milyen meleg volt!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése