Ernani - MET HD

Angela Meade
www.jegy.hu

A sielés miatt elajándékoztam a már nyáron megvásárolt jegyem, am a MÜPÁ-ba szólt, és az új jegyet az Urániába vettem. Szeretem a hangulatát ennek a mozinak, meg jóval közelebb is van, meg szeretem a rózsa lasszit az indiai kávézójában szóval olyan meghittebb minden.
Egy régi, azt hiszem 1983-as, abszolút tradicionális rendezést láttam, amelyet előszedtek, mondhatnám leporoltak, de nem kellett, itt nincs lepukkant díszlet, itt nem sajnálják a pénzt, amelyből bőven van, szemet gyönyörködtető volt minden. Hogy ritkán játszák, azt megértem, elég banális a történet, mi több képtelen, modern rendezés nem sok mindent tudna hozzáadni. Ehhez jöttek még az énekesek 50 évvel ezelőtti beállásokat, mozdulatokat felelevenítő színészi játéka, és máris egyben volt minden, amilyennek elképzeljük a régi nagy opera játszást, talán ilyen körülmények között zajlott le az ősbemutató is. De hát Verdi muzsikája mindenért kárpótol. Ez még a mester bel canto időszaka, a hangnyűvő kora-Verdi operáké. Szép zárt áriák gyönyörű dallam ívekkel, hatásos kórusok, a felvonásokat kötelelzően lezáró szextettek, mindez persze a csalhatatlan itáliai arányérzékkel: mindenből se nem több, se nem kevesebb, mint az szükséges. Viszonylag kevésszer hallottam viszont amikor a kettős - vagy akár tercett is - együtt, egy szólamot éneklő hangokból áll. Na, az Ernani ennek a megoldásnak az operája.
A címszereplőt éneklő Marcello Giordanit az előzetesen olvasott kritikák eléggé lehúzták, pedig szép hangszíne van; mint a muzeális lemezeken hallató tenoroknak, viszont (persze amennyire ezt egy hozzám hasonló laikus ezt képes megállapítani) technikai problémákkal küzd. Mondjuk így nem értem, hogy kerülhetett akkor a MET-be, na mindegy. Egyébként a szerepre eredetileg  a szintén szicíliai Salvatore Licitra volt kitűzve - sajnos tavaly nyáron elszállt robogójával egy kanyarban, és életét vesztette. Az este meglepetése Elvira szerepében a fiatal Angela Meade amarikai szoprán volt. Csodás a hangja, nagyon mozgékony, ugyanakkor erős. Talán a kínai géppuska kezű pingpongozókhoz hasonítható, olyan gyors és rugalmas, csak úgy képzeljük el őket, mintha függőlegesen játszanának. Bámulatos volt, amit művelt! Dimitri Hvorostovsky énekelte Károly király szerepét, hibátlanul, persze ez természetes, szerintem nagyon jó alakítás volt, egyáltalán nem távolságtartó, együtt volt a figurával, és ripacs macsó sem. (OK, a függöny mögött bohóckodott, de hát ennyi egy színpadi embernél belefér.) Ráadásul jó megjelenésű (bár szerintem botoxozott, valahogy olyan furcsa, maszkszerű az arca. Nem különben a Silvat alakító Ferruccio Furlanetto (már ami a jó megjelenést illeti - nem is értem, miért nem gyámját választotta inkább Elvira), bár a végén egy rövid időre rekedtes volt, és igen fáradtnak tűnt. Azt nyilatkozta a szünetben, hogy mindig felveszi az éppen megformált figura karakterét, érzéseit - talán emiatt, de a sikerének alig tudott örülni, végig távolságtartó, szomorkás volt. Mintha don Silva kiment volna a színpadra eljátszani önmagát.
Megint vicces volt látni, ahogy a függöny mögött dolgoztak, főleg az egyes jelenetek között, amikor nem tartottak szünetet, és a potrohos színpadmester dirigálta a munkásokat, ügyet sem vetve a már helyüket elfoglalt szólistákra, vagy az egymással társalgó, kupákat már kezükben tartó, nyilván egyenként is kiváló kórustagokra.
Jövőre 6 előadást néztem ki magamnak, többsége csemege lesz, csak álmodhatok arról, hogy idehaza élőben megnézem: Aida, Álarcosbál, Julius Caesar, Francesca de Rimini, Trójaiak, Maria Stuarda (sajnos Joyce di Donatoval, aki most is szokás szerint szétmórikálta és kellemkedte magát - szörnyű volt) és esetleg Luciccsal egy Rigoletto.