Hát őszintén szólva legfőbb ideje volt, hogy elmúljon a szuperhosszú-hétvége. Szokás szerint Balcsin voltunk anyósomnál, ott volt az egész család, akiket én egytől egyig kedvelek. Szép idő, minden. De valahogy mégis kimerültem - mentálisan. Valahogy csúcsra járt bennem az, hogy mennyire elegem van abból, hogy nőként mennyire alárendelt szerepet szán  nekem a legszűkebb környezetem is, a tágabbról meg szóltak már sokan, mást se' szajkózom. A hímsovinizmust és annak kiszolgáklását (tényleg, ettől mégis mit várnak?) szinte harapni lehetett. Hgoy az asztalnál a tulajdon férjem - mint annyiszor - most is folyton leugatott, de legalábbis biztos az ellenkezőjét mondta, a fasztestű sógorával együtt, persze sógornőmnek otthon kuss a neve, nem is igen hallatja szegény a hangját azon kívül, hogy helyesel a férjének. A férjem persze - aki olvas, annak köztudott - sose áll mellém, mint érzelmileg soha semmiben, de én már nem is kénék belőle - borzasztó kínos lenne, ha egyszer bekövetkezne mégis. Na ez egy dolog.
A fiamon azonban már több ízben észrevettem, mennyire negatívan hatnak rá e téren a kortásak. Magyarán tök felesleges volt finommá, érzővé nevelni, mert ezeket ugyanígy kiöli magából, mint a többi tizenéves, aki válik le az anyjáról, mert a férfiasság egyetlen útja, hogy könyörtelenek, közönyösek, szívtelenek, gorombák és fölényeskedők vagyunk. Ez utóbbi a nőkkel szemben természetes is. Miért van az, hogy minden fiú lekezelő az anyjával? A férjem ilyen a sajátjával - az apja is lekezelte a feleségét, aki ráadásul ezt amolyan férfi stiklinek el is fogadta, annak ellenére, hogy megkeserítette az életét. Engem is lekezel a férjem - fiamnak sincs nagy véleménye rólam.
Aztán van egy 15 éves unokatesó, aki veszettül fiúzik - ezek a vén faszok - túl azon, hogy tették előtte a szépet (a férjemnek ráadásul vérrokona, + visszataszító a dolog), vihogtak kétértelmű mondatokon, pedig akárhogy is, egy kislányról van szó, na még az ő apja - másik sógor - a legnormálisabb a társaságban komodott picit el, hogy igen-igen, mintegy felfogva, hogy itt most nem fiatal lányokról általában, hanem konkrétan az övéről van szó. A férjemnek, meg a másiknak is van lánya, de annyira bizonygatni akarták - a mit is? - hogy ez nem jutott el a fene képzett férjem, és a kicsit sem képzett sógorig. Ja, hab a tortán: ez a sógor a lakóhelyükön működő - mondjuk nem túl erős - egyetemen fog oktatni - DIPLOMA NÉLKÜL!!! A felesége pedig diplomával is csak egy áruházlánc mindenese! Itt az egyes felsőoktatási intézményekben az órákat haveri alapon osztják ki, gondolom nem csekély óradíjért. Erre kell a tandíj?