A főtér is gyönyörű, de nem csak az, hanem a számtalan tér - rengeteg apró tere van Vácnak. Sok helyen otthagyta nyomát a püspökség - itt most ezt - minden aniklerikalizmusom ellenére pozitív értelemben mondom. Sok a galéria, cukrászda, bár, egyik helyen délutáni hangverseny volt. Persze sajnos több kávéház bezárt/eladó - ez szomorú képe a magyar városoknak. Legközelebb elmegyünk a galáriákba is (egyikben pl. Sajdik kiállítás volt).
Beültünk a fővárosi sznobok körében úgy ajnározott Desszert Szalonba is. (Vagyis inkább ki. Bent a falatnyi üzletben nem volt hely, de jobban jártunk.) Az árak mondjuk röhejesek 1000 Ft felett egy sütemény), de az alapanyagok tényleg első osztályúak. Mi a húgommal forró csokit ittunk, nagyon finom volt, de meg kell mondjam, hogy a szamosét nem veri még ez sem. Belekostoltam a fiam somlóijába is - hát, ég és föld a szokásos moslék, meg ami eközött van! Kislányomnak vittünk 2 macaront (gasztro divatmajmok kedvence ez is, persze érthető, mert finom), egy morzsát ettem abból is, és jelentem épp olyan volt, mint a párizsi! A felszolgáláson van még mit javítani pl. "Jó napot" köszönésről lemaradt a kívánok. Mindehez kellően fád arc is járult.
Még valami: ez a város igazán alkalmas apró boltok, kávézók befogadására - kár hogy a pénztelenség, és hát sajnos az igények hiánya ezeket csírájában elfolytja, emiatt kicsit foghíjasnak, tartalmatlannak tűnik sokminden. Pedig Vác közel van a fővároshoz, a Duna-kanar népszerű üdülő és kirándulóhely, most sem volt kihalt, teel volt a Duna part és a főtér korzózó emberekkel.
A fényképek olyanok, amilyenek. Sem ismereteim, sem gépem nincs megfelelő, csak egy Sony Erickson telefonom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése