Néhány könyv

Néhány könyv az utóbbi időszakból (januártól mostanáig) - a listán szereplő művek találomra követik egymást; sem időrendi, sem tetszési sorrendet nem jelenít meg.

Leavitt: Az indiai hivatalnok
Matematikusok világa - kedvelt témája a regényíróknak, és én is szívesen veszem a kezembe. A szereplők valóban éltek, és a Riehmann sejtés bizőnyítási kísérlete mellett plasztikus leírást kapunk a cambridgei professzorok zárt világáról, az első világháborúról, illetve brit háborús propagandáról, homoszexualításról, pacifizmusról. Nagyon jó volt, ötcsillagot neki!

Paolo Giordano: A prímszámok magánya

Megint matematikus szereplő, szíven talált. És igen, megint a Riehmann-sejtés, asszem, valami olyasmi, hogy a prímszámok látszólag véletlenszerűen helyezkednek el a számegyenesen. Magányosak, és még ha egymás közelébe kerülnek, sem lehetnek valóban egymás mellett. És egyelőre nem bizonyította senki, miért kell ilyen szomorú, egymagukban állónak lenniük. Szabályt még nem bizonyított senki. Prímszám vagyok magam is. (Elég baj!)

Papp Sándor Zsigmond: Semmi kis életek
Ceausescu Romániája, na meg rögtön utána. Szereplők lazán kapcsolódnak egymáshoz. Tulajdonképpen 3 kisregény. VAn néhány eredeti fogás, gyakran élvezetes, nem ritkán azonbqan túl terjengős, túl metaforikus - kevesebb több lett volna.

César Aira: Kísértetek
Nem igazán tetszett, kicsit uncsi volt. Az élet nagy kérdéseiről mintha szomszédasszonyok fecsegnének prakkerezés közben. Épp ettől az, ami. Valóban, egyszerű nők, az óév utolsó napján, ahogy a világot látják. Meglepő végkifejlet, őszintén szólva nem találtam magyarázatot rá.

George Simenon: A költözködés
Simenon egyik kedvenc íróm, már nem tudom, ki mondta, hogy több franciaságot tanulhatunk tőle, mintha végigolvasnánk a klasszikusokat. Maigret felügyelőnek is nagy rajongója vagyok (szülésre is bevittem, hogy az talán jobban eltereli a figyelmem, de nem került rá sor). Ezúttal nem krimi, persze bűnügyi szál azért mégis van benne. Kisember, aki szívós munkával felküzdi magát (gyakori motívum Simenonnál), új lakást vesz egy divatos alvóvárosban, és ez olyan mederbe tereli életét, amelynek már nem ura.

Melinda Nadj Abonji: Galambok szállnak fel
Vajdasági emigránsok Svájcban, ahol persze jugoszlávok. Tulajdonképp mindegy is volna, egész addig, míg ki nem tör a délszláv háború. Megrázó emlékezés, valódi feloldódás nélkül. (Az írónő nagyon szép!)

Ugron Zsolna: Úrilányok Erdélyben
Borzadály, 4 oldal után letettem. Sajnos már majd' mindent elolvastam adhaza, és erre fanyalodtam - volna.