Anyáknapja, némi keserű utóízzel

Tegnap tartották kislányomék osztáyában az anyaáknapi műsort - kapaszkodjon meg mindenki: fél ötkor! Sajnos Zuglóból háromnegyed óra is lehet az út, ami annyit jelent, hogy háromnegyed négykor le kellett volna lépjek, poedig 5-ig tart a munkaidőm. Persze elkéste, negyed órát (q--va nemzeti vágta miatt a Hősök tere környéke a Dembinszky utcáig le van zárva - anyátokat!), és persze, hogy pontosan elkezdték, persze, hogy a kislányom volt a legelső. Még szerencs, hogy újra elmondhatta a versét a rongybabáról. De nincs pardon, szegénykét látom magam előtt, hogy keres a szemével, nem vagyok ott, szorongatja a kellékként hozott Juli babát, és a többi anyukának szaval. Akiknek a többsége majd széttépett a tekintetével, pedig alig van köztük olyan, aki teljes munkaidőben dolgozik, sok a pedagógus, több gyeses van, meg részmunkaidős, meg zuglói munkahellyel bíró. Hát igen, bűnhődjön a karrierista (hö?) dög, vagyis inkább a gyereke, az ilyen aki önálló jövedelemre tesz szert, ahelyett, hogy a férje kegyelemkenyerét enné, az ne számítson másra, és főleg az csakis rossz anya lehet. És a mostani politikai éra erre a felfogásra még jópár lapáttal rá fog tenni, nincsenek illúzióim.