Vakáció!

A fiaméknál ez a mondat utoljára kerül az iskola táblájára - jövőre már gimnáziumban folytatja. Szerintem az inkább az ő terepe lesz (na jó, persze az is csak egy magyarországi iskola), de azért fáj a szívem. (Pedig a pénteki ballagást megúsztam könnyek nélkül.) Hányszor mondtam, hogy elegem van már ebből az iskolából! És most hiányzik, hogy ezentúl már csak a kislányt vihetem oda! Egyébként is napok óta depressziós vagyok, olyan elmúlás érzésem van, és ne csak a suli miatt.
Na de jövőre jön a jól bejáratott régi világ, megszűnik a szöveges értékelés, amely esélyt adott arra, hogy kicsit árnyaltabb képet rajzoljon az iskola a gyerekről. Vagyis megfeleljen annak a célnak, amiért kitalálták: tájékoztassa a gyermek fejlődéséről (szándékosan nem előmenetelt írtam) a szüleit. Az osztályozás - nevében is benne van - címkézi a gyerekeket, mint megannyi kis portékát. Hogy stigmatizálást ne írjak. (Tényleg, van egyáltalán ilyen szó?) Igaz, a mostani tájékoztatásnál is előre megírt panel mondatokkal helyettesítették be a hagyományos jegyeket - majd minden aláhúzandó kategóriának meg volt a pandanja - de mégis többet árult el (pl. miben kell konkrétan fejlődnie), mint egy szám. Hogy irigyeltem franciaországi rokonunk kisgyerekét, mikor mutatta az alapos, két oldalas jellemzését, amelyhez a gyermek iskolai személyiségéről is írtak még egy összefoglalót. (Kíváncsi volnék, a tanár sírt-e azalatt, míg ezt készítette, hogy ájjaj, ki fogja ezt a plusz munkát megfizetni neki. Most az itthoni szégyenletes pedagógus bérek persze más téma. És sóhajtoznak a szülői értekezleten is, hogy ez micsoda plusz terhet jelent - na, ez már nagyon nem elegáns!)
A szülők többsége viszont - legnagyobb döbbenetemre - visszasírta a régi jegyeket, egyszóval igényelte, hogy kategóriákba sorolják a gyerekét, ami kb. 3. osztálytól kezdve már kasztot is jelent - magyarán átjárás max. lefelé van, de igazán arra sincs, mert a "jókat" elég jól védi a nimbuszuk.
Érdekes volt néhány éve egy általános iskolai osztálytalálkozón. A csúcs arisztokrácia (jelesek) nem voltak sehol, max. otthon a gyerekekkel (na jó, egyik kémiai doktorit szerzett, de a harmadik kölkét pelenkázta - ez szép dolog, de az életben vissza nem küzdi magát 10 év kieséssel), a legnagyobb karriert egy orvos végzettségű p.csa csinálta - most gyógyszer vigéc, úgy adja magát elő, mint business lady, de világos volt előttem, hogy abszolute nincs döntési helyzetben; orvosokat kísér külföldre egy gyógyszergyár pénzén. Viszont állati büszke volt magára. LOL. Két négyes tanuló csinált karriert: egyiknek sport média vállalkozása van (kicsi, de ott vannak egy-két helyen), a másik az MTV-nél valami közép pénzügyi vezető volt még 4 éve. A közepesek közül viszont egyik jogász lett, a másik kettes matekos épp a diploma munkáját készítette a műszaki egyetemen, valamelyik vezető kultúros egy műv. házban. Csakhogy ez utóbbiak később találták meg magukat, a magyar oktatási rendszer egyáltalán nem segítette őket kibontakozni, a szüleink sajnos szekundáltak is ehhez - versenyezve, ki tudja jobban elvenni a gyerek nyitottságát, önbecsülését, hitét, stb. És akkor most ezt konzerválni akarják, pedig olyan nagyot nem közelített Európához az iskolarendszer. És a szülők többsége sem.