Bánk Bán, tévéből

Kép: Lukács Gyöngyi, www.opera.hu

Belenéztem az Erkel bicentenárium apropóján előadott ős-Bánk Bán előadás november 6-i felvételébe. Mondom, belenéztem, mert elég későn kezdték adni az m2-n, de legalább ment. (Sőt: vele párhuzamosan a Duna TV is közvetítette az Armel operaverseny egyik darabját, de az igen gyengécske volt, nem kellett sokat hezitálnom, hova is kapcsoljak.)

A Bánk Bán viszont igen jó volt. Nem mentem megnézni, mert kiakadtam, hogy mi az, hogy csak koncert-szerű (végül is olyan negyed szcenírozott lett), Erkel a nemzeti opera megteremtője, ki, ha nem a MÁO kéne játssza - legalább most - a műveit. Na mindegy, méltatlankodtak ezen mások, más fórumokon eleget. Már sajnálom azonban, hogy nem váltottam rá jegyet, mert azok, akiket láttam, nagyszerűek voltak!

Lukács Gyöngyi fantasztikus Gertrudis volt! Teljesen lenyűgözött a határozott királynő alakja, aki nem volt gonoszabb, mint környezete, de kétségtelenül az esze, nem a szíve vezérelte - az ilyen asszonyokra most is könnyen rásütik, hogy gonosz. Hangilag perfekt volt, néhány mélység talán nem sikerült olyan könnyedre, de hibátlanok voltak így is! Csak szuperlaviuszokban lehet róla szólni! Bevallom, kissé idegesít a Momus.hu-n irányába megnyilvánuló rajongás, de hát csak szólaljon meg - nincs helye fanyalgásnak. Kiss B. Attiláról már írtam, hogy igencsak leszálló ágban van. 2003-as Radamese még gyönyörű volt, két évvel ezelőtti Alvaroja már kínos pillanatokat is hozott. A nagyúr azonban valószínűleg igazán az ő szerepe, mert egyszerűen elsiklott az ember a kellemetlen hangok felett. Pedig a Hazám, hazám áriában is hibázott, de valahogy olyan természetesen, pátosz nélkül énekelte - nem úgy mint a Káel-féle filmben. A Bánk és Gertudis kettős mindkét énekes részéről csúcsteljesítmény volt. Perencz Béla üzembiztos Tiborc volt, de a Bocskai zakó helyett egy fehér ing elegendő jelzés lett volna a nyomorult pór megformálásához. Kolonits Klára gyönyörű, magasságokban finoman kibomló hangon énekelte Melinda egyébként meglehetősen siránkozós szerepét, amely ebben a változatban jóval nehezebb szólam, mint a manapság játszott verzióban. Még Szegedi Csabát láttam Biberach megnövekedett szerepében, és ő is meggyőző volt, szép, üde baritonhangon énekelt, elegánsan megformálva a helyezkedő udvaroncot. A többieket nem láttam, amit szívből sajnálok, de főleg azt, hogy nem voltam ott.

Nők 40 év után húzzanak nyugdíjba!

Péntek lévén ma reggel Fiala János Navracsics Tibort faggatta. A tegnapi bejelentést, miszerint a nők 40 év munkaviszony után nyugdíjba mehetnek, épp csak érintették. Elhangzott azonban Navracsics részéről egy olyan mondat, hogy igen, ezzel akarják kompenzálni a nőknek azt a többlet időt, amelyet a gyerekneveléssel, ellátásával, család összetartásával kell tölteniük. Már miért kellene? Az más kérdés, hogy a valóságban tényleg nincs választási lehetőség. De nem pont az ilyen nyilatkozatok miatt? Abszolut jó szándékú volt, amúgy is szimpatikusnak találom Navracsicsot, viszont elnézést, de ez egy igazi freudi elszólás. Vagyis a törvény betűje szerint van csak szabad döntési lehetőség - parasztvakítás céljából.
Amúgy meg: ez annyit jelent, hogy ha egy nőnek megvan a 40 év munkaviszonya, elküldik a francba, menjen haza unokázni (gyanítom a rendelkezés igazi indítéka ilyemi volt) alacsony nyugdíjért, mit akar tovább tevékenykedni, egy nagyanyó csak ne imádja a szakmáját! Tudom, ez csak az érem egyik oldala, mert pl. egy éjjel-nappali közértben minimál bérre bejelentett, túlórapénz kifizetése nélkül robototoló eladónőnek megváltás lenne. De mindegy, nem is ezt akartam mondani. Hanem azt, hogy az ennek az egésznek van egy olyan üzenete, hogy mivel ti, nők kapjátok a nyugdíj kedvezményt, így hát mindaz, amit Navracsics felsorolt, na ez a ti dolgotok, ez jut nektek a kiteljesedéshez, max. az ilyen tevékenységek ellátása mellett végezhető alulfizetett munka. A férfi dolga meg hogy tartsa el a családját. Nem ám egyenlően megosztva a terheket! Aztán ami ebből következik, hát azt tudjuk. Komolyan, remélem a lányom valami normálisabb országban lesz édesanya!

Szerelmi bájital - Művészetek Palotája

Kép: www.operavilag.hu


Félig szcenírozott előadásnak hirdették, de szerintem - miként a többi MÜPA operaelőadás - teljesértékűre sikeredett. Immáron harmadszor tekintettem meg, és különösen kedves nekem, mert ezt az ízig-vérig bel canto darabot a stockholmi operában láttam először, és nagyon bájosnak találtam, ahogy az északi emberek a tipikus itáliai melódiákat éneklik. Másodszorra elég felejtős produkcióhoz volt "szerencsém" - a bezárt Erkelből a Tháliába szorult, elég szedett-vedett matiné előadást inkább nem minősítem, írtam róla emitt, de nincs kedvem belinkelni.
A színpadon most egy nagyon minimalista stílusú, néhány darabbal jelzett, igényes díszletet lehetett látni, és persze ahogy a helyszínen megszoktuk, a profi világítás is segített operaivá tenni a színpadot.
Adina Miklósa Erika volt, most láttam először élőben, tulajdonképpen szépen énekelt, a bombabiztos magasságai most is megvoltak, itt-ott éreztem némi élességet. A sokak által becsmérelt vibrátója nekem teljes mértékben belefér, és külön kiemelném remek színészi képességeit. Méltó párja volt Nemorinoként Alekszej Kudrija - gyönyörű tenorja van, nem véletlenül lett a Domingo énekverseny győztese idén! A Belcorét alakítő színesbőrű cseh bariton, Filip Bandzak már kevésbé volt meggyőző, de legalább a második felére bemelegedett. A kritikákkal ellentétben elnyerte tetszésem Enzo Capuano, persze a furfangos Dulcamara hálás szerep, külön élmény volt az Adinával énekelt kettősében a géppuskatűzként pergő olasz szavakat hallani. (Azért kíváncsi volnék, Nyesztyerenkó pl. ezt hogy oldotta meg!) Gianetta rövidke epizódszerepében a még csak akadémista Celeng Mária máris reményeket keltett bennem nagy vivőerejű hangjával. A kolozsvári Magyar Opera zenekara is és kórusa is meglepően jól szólt!
A karaktereket szimpatikusnak állította be Káel Csaba rendező, Adina sem volt nyafka, öntelt p...csa, Belcore sem bunkó (annyira), szóval az üde rendezés ellenére (de miért is ellenére?) az egész arról szólt ami: commedia dell'arte - szórakoztatott Donizetti idején is, és most is.

Álomképek 2.

Nyomasztó, nyomasztó hétvége. Aztán tegnap délutánra végleg kiborultam. Keresem, kutatom egy bizonyos jelenség okát, néha már azt hiszem, teljesen elértem a probléma gyökeréig, hogy na most! ... most! ... meglesz a megoldás. Nem mondanám, hogy egy csapásra rendbetenne, épp csak a kezdőrúgást jelentené.
Már hajnali 5-kor felébredtem, és mindjárt visszaemlékeztem az egyik álmomra. Valami vízszintes, nagyon keskeny, labirintusszerű kijáraton át lehetett kijutni egy várból. De olyan rövid szakaszok voltak benne, hogy szinte csak falak között lehetett folyton lépegetni. Nem volt sötét, és úgy haladtam kifelé, hogy az előttem lévőt követtem. Ő egy középiskolai osztálytársnőm volt, és mintha hallottam volna néhány más osztálytársam hangját is, akik előrébb jártak. Időnként megijedtem, mert ez az osztálytárs túl gyorsan haladt, hogy nem tudtam követni, de mentem utána rendületlenül. Már nem is kellett sok, hogy a szabadba érjünk, amikor egyszer csak eltűnt előlem, hiába kiabáltam, hogy várjanak. Nem sokáig próbálkoztam, mivel az elágazások nem vezettek sehová - mindig rossz szegletbe léptem, így jobbnak láttam, ha visszamegyek. Akkor felmásztam egy teremszerűségbe, és valami kürtőn át kimásztam a szabadba. Szóval felszínre kerültem, ez volt a lényeg. És ennek megébredve örültem. És még valami: közben eszembe sem jutott, hogy nem jutok ki onnan. Amikor kijutottam, anyám is ott volt, de nem dícsért meg, milyen ügyi vagyok, inkább zavarta, hogy lemaradtam a többiektől.
A másik álomban Per J-vel találkoztam. De mintha valami múltból visszanézett jelenetet láttam volna - egy folyó vagy tó partján ült a lépcsőn, mert ott beszéltünk meg randit. Valami vár volt mögötte, és majdnem biztos, hogy Finnországban, sok turista is ücsörgött körülötte. Olyan szép volt, hogy a szívem belesajgott, és úgy örültem! Nem szorongtam, hogy megfelelek-e majd, nem okozom-e csalódást. Aztán megint találkoztunk, akkor én vártam rá, de nyugodt voltam, egy új cipőt nézegettem a papírszatyorban, amit előtte vettem. Nem emlékszem, miként jelent meg, de biztos, hogy eljött! Itt valami kimaradt, mert aztán már mint ottmaradt szemlélő, vagy visszatérő - nem tudom, álom volt, egybefolynak néha dolgok - már mint múltbeli eseményre emlékeztem, és nagyon sajnáltam, hogy már csak múlt idő az egész. De mint beteljesült vágyakozásra (szándékosan nem írok szerelmet, mer' abban nem hiszek!), úgy tekintettem a dologra.
És harmadik: álomszerű város, első látásra unalmas, de sok rejtett gyöngyszemet (még ha azok talmik is) rejtett. Mindez mintha a mostani lakóhelyem lett volna. Elkezdtem helyeket sorra venni, sőt látogatni. Némelyikben rengeteg virág volt, meg apró, mesterséges tó. És elképzeltem, hogy ez egy idegen város (vagy az is volt?), és hozzáképzeltem, hogy barátaim vannak, művészeti iskolába járok, pezseg az életem. Jártamban emlékeztem P.J-re is, mert valami módon az előző álom váltott át ebbe, de nem hinném, hogy a "történetben" összefüggésben lett volna vele.
Úgy érzem, sok üzenet volt ebben a három képben, sok nagyon is egyszerűen értelmezhető, a harmadik szimbóleumai jellemzik leginkább a mai Melisande életét, és érdemes boncolgatni.

Ostromállapot a Rózsák terén

Hát b+, valami filmet forgatnak a Rózsák terén. Emiatt lezárják ma és holnap gyakorlatilag egész napra a forgalom elől a környező utcaszakaszokat. Mármost ez is elég baj, mert amúgy sem lehet Budapesten normálisan közlekedni, ráadásul sanda gyanúm, hogy Andy Vajna legújabb, mérhetetlenül igényes fimjéről van szó. És ez már aztán több a soknál! Ugyanis nemcsak, hogy szívunk ezért, de tönkretették a környéket! Embermasságban homokzsákok állnak a szerb gimnázium és a templomkert mellett, kiégett Ladák betolva, de ez mind semmi! Leverték több ház vakolatát kameramagasságban, köztük nemrégiben vakoltakat is, légkalapáccsal felszedték a járdák burkolatát, a nemrégen lerakott díszköveket, és az úniós pénzből gyönyörűen felújított Szent Erzsébet templom gyönyörű kertjét is feldúlták, felszedték ott is a sétányokat - szóval remekül, valósághűen ábrázolják majd a háborús állapotokat. A helyreállítás - hát , az ki tudja mikor, milyen minőségben? És mindezt azért, hogy Andy Vajna (de ha más, akkor arra vonatkozik) zsebébe egy rakás lóvé kerüljön, ezért a dúlás, azért szívnak a környéken lakók, meg az arrajárók. De nem baj, ő meg néhányan, akik ezt engedélyezték, jól járnak. Alattvalók meg azért vannak, hogy a hátukon vigyék őket. Bravó! Hogy fordulnátok fel, komolyan!

Rózsalovag

Kép: www.operavilag.hu

Nagyon tetszett! Ami az embert először megfogja, az persze a zene. Lent van még a függöny, játszik a zenekar, igaz, meglehetős vastagon - még Strausshoz mérve is, pedig a 3. emeleten ültünk. Bár állítólag épp ott "megakad" a hang a középső ülések fölött. De később minden rendbejött. Aztán: gyönyörő, szecessziós díszlete, és szép jelmezek. De ne gondoljunk valami fülledt, klimti hangulatra! Letisztult, kevesebb=több, és főleg nem gagyi. A hölgyek ruhái pedig álomszépek voltak! A darabot csak a tavalyi MET közvetítésben hallottam, de még akkor sem teljes egészében, mert ménkű hosszú, 6-kor kezdtek, én melóból tömegközlekedéssel vágtattam oda, és tök jó volt, mert korán érkeztem, így a Hajós utcában vehettem kézi készítésű bonbont, majd beteszem a csokilistába, és amig ettem, még megnézegettem az Artista kirakatát is.

Na szóval. Mindenki kitett magáért, le a kalappal előttük! Mind a fő-, mind a kisszereplők! Engem elsősorban Bátori Éva ragadott meg - neki ez volt az álomszerepe, nem hiába készült rá olyan nagyon! De maga a szerep is hálás feladat egy 40 feletti (Magyarországon értsd: öregedő) drámai szopránnak. Ennélfogva féltem is beülni, főleg - ha nem is a történet szintjén volt némi érintettségem. Az első felvonást záró monológban minden benne volt, amitől a nők milliói (igen még - nyilván más módon - északon is - szerintem) gyakran úgy érzik sorsuk van, nem életük. Persze, hogy mikor mennyire, azt nyilván a környezetük adja. "megszerezni - tartani - elengedni könnyű szívvel szabad csak, mert aki nem így tesz, azt keservesen megbünteti az élet, de isten is." (Idézet nem szó szerint.) Hinnye, ez a Hofmannsthal nagyon ismerte a nőket! A darab igazi központi figurája octavian, a 17 éves arisztokrata (bécsi Bubi, ahogy Och említi), és az ő férfivé érését mutatja be. A nadrágszerep tulajdonképpen a még inkább a kisfiú, az anyával egykor egy testet képező ember, aki már uyan nem gyerek, de még mentálisan nem igazán felnőtt, ezért a Marschallin ágyában jobban érzi magát. Igaz, a végén igazi, felelősséggel teli, teteinek súlyát világosan átérző és azok tudatában levő férfi lesz, de valahogy más, amolyan ideális: erős, de erejével nem visszaélő. Vagyis egy olyan férfi, aki önmagával tisztában van. Meláth Andrea most is végig magabiztosan uralta szólamát, és ezúttal kitűnő humorérzékét is megmutatta. Och báró itt nem volt bumfordi, egyáltalán nem találtam semmi szerethetőt benne. A mai fennhéjjázó, csak magát szerető, ezért a hölgyeknél nem túl népszerű, következésképp nőgyűlölő prototípusa. Pedig neki vannak a legszebb énekelnivalói! A szegedi operatársulat basszistája, Gábor Géza telitalálat volt. Sokan fanyalogtak rá, nem értem miért, mert nagyon tetszett, szuper volt! (Mint az izlandi Sigmundson a MET-es közvetítésben. Naná!) Sophie szerepe nem túl hálás - báj és éteri hang kell hozzá (persze a zenekart vigye át, ami nem egyszerű). Rácz Ritánál együtt volt mindez. A kisebb szereplők közül az olasz énekest alakító Fekete Attila gyönnyörűen énekelt, Ulbrich Andrea pedig Annina szerepében tűnt ki. (Le is nyilatkozta, hogy számára elég megalázó ilyen kicsi szerepeket énekelni. Bár ki is mondta? Nincs kis szerep, csak rossz énekes. mondjuk ő nem rossz. Persze elhiszem, a veronai aréna Azucenája után... ja még Fanninal: itt egy kicsit kevésnek éreztem Kálmán Pétert - szerintem a karakterből többet ki lehetett volna hozni. Amúgy mára természetessé vált, hogy a kisszereplők is fontos szerepet kapnak azzal, hogy sokat tartózkodnak a színen. Itt rengeteg karakter jelenik meg.

A végén viszont olyan langyos tapsot kaptak (egy-egy bravo Bátorinak, Meláthnak és Gábornak), amilyet nem pipáltam még a házban. Pedig megérdemelték volna!

A másik, hogy ne eresszék már a nézőkre a huzatot. A zsorzsett sálamba burkolózva is majd megfagytam!

Siker: viszonylag jól elkaptam a trolikat, a házig kicsit féltem.

Budapesti Design Hét

Itt a budapesti Design hét, egészen október 10-ig! (http://www.designhet.hu/) Teli jobbnál jobb programokkal, és hát ki kellett használnom ezt a hétvégét, mert a következőn (pedig akkor vannak a legjobbak) nem érek rá családi okokból, de nem írom ide, mi az oka, mindenesetre álszent, na mindegy, nem akarok egyébként sem senkit a vallásos érzéseiben megsérteni, de jövőre erre nem leszek hajlandó.

A társaságom szokás szerint a kislányom volt. Először - indításként - elmentünk az Axték csokizóba (choxolat.hu/) és (http://melisandegyuruje.blogspot.com/2008/09/csoki-lista-rgi-blogbl-idemsolva.html), forrócsokiztunk, kivételesen hely is volt. Utána az Insitu által szervezett "csináld magad" délelőttre mentünk. (http://www.insitu.hu/)%20A műhelyük egy udvarból nyílik (nem onnan, ahonnét a bolt), oda volt kirakva mindenféle kütyü, meg szerszám, és lehetett alkotni. Én egy bakelitlemezből kivágott balerinát fűztem láncra, meg egy ciklámen színű gombból készítettem függőt, ezt az egyik láncsszembe fűztem. Kislányom hordja! Ő meg régi lemezborítókból jegyzetfüzetet csinált, segítettek a spirálozásnál, meg bicikligumi belsőből mini nyakba akasztós pénztárcát. (Csak sajnos az egyik srác folyton kántálta, hogy mindenki csak egyet készítsen. Akkor minek az egész, ha ilyen érvágás ez nekik? Szóval, a lányomnak akkor szóltam csak, amikor harmadikat is akart....). Mivel a programfüzet 20% engedményre jogosító kuponokat is tartalmazott, elmentünk a bizarr Kék Ló nevű üzlethez a Kazinczy utcába, amely étkező/kocsma is egyben. Szombat lévén több asztalnál zsidó fiatalok dumálgattak - ettől hirtelen nagyon kívülállónak éreztem magam, de a hely nagyon hangulatos volt, a ruhák viszont rongyok. (Szerintem mindegyik Tóth Virágtól volt.) Szemben van vele az Ellátó nevű romkocsma, azt is megnéztük. Ha már VII. kerület, irány a Printa (http://www.printa.hu/), itt turkui tervezők cuccait is kiállították, de állítom, még a turkui árakra is rátettek egy picit. Különösen gyönyörű volt egy gyapjú blézer - cirka 108.000 forintért... Egy pólót azonban vettünk a leánynak, szóval használtuk a kedvezményt. Egy budapesti csatornafedél lenyomata van rajta, és tunikának használja, mivel felnőtt méret (XS). Végül Öko Design néven tartottak workshopot gyerekeknek a Néprajzi Múzeumban. Míg az enyém "kerekasztal beszélgetett", én megnéztem a "Finnország magyar szemmel" kiállítást. (Nem volt nagy durranás, de csak én voltam a termekben, és ha nagyon beleéltem magam, megint arra jártam. És persze valami rettentő hiányérzet tört rám, majdnem sírtam.)

Vasárnap meglátogattuk Görömbei Luca (www.lucagorombei.com/üvegművész) parányi szuterén műhelyét a Terézváros egy kevéssé frekventált részében (ettől különös bájt kapott), akkor még csak mi voltunk, nagyon kedvesen megmutatott mindent, rövid idő alatt. A kislányom rajong az üvegekért, Muránoban néhány éve teljesen elvarázsolva nézte a forró műhelyben dolgozó üveg fúvókat.) Innen irányt vettünk a Soroksári út felé, a Kemikál (?) ipartelep egyik épületében különös gyűjteményt láttunk, zömmel dán, de számos, az egykori Iparművészeti Vállalat égisze alatt készült lakberendezési tárgyakat. Kár, hogy nincs hova raknom őket, bár, amennyire ízlelgetem megint a válás gondolatát... Szóval a volt raktár helyiségeiben összezsúfolt igazi "halastó" a Möbelkunst (http://www.mobelkunst.hu/shop/) kiállítás, ahol a bútorokat és tárgyakat minden vasárnap meg is lehet vásárolni, egész normális áron. Utolsó állomásként Szentendre következett. A kocsit ezúttal nem a Duna Korzón tettük le, hanem a HÉVvégállomásnál, és onnan gyalogoltunk be. Jól tettük, mert a fő utcának számító Dugonics (?) u. a patak partig nem turisták kiszolgálására szakosodott, több ízléses bolt is található ezen a szakaszon. Muszáj volt benézni az Édeni édességekbe (http://www.csokik.hu/) és (http://melisandegyuruje.blogspot.com/2008/09/csoki-lista-rgi-blogbl-idemsolva.html). Sajnos a csokitömbök eltűntek, de azért volt sokféle kézzel készült bonbon is, újdonságként a borókás ganachekrémes, illetve a mézkaramellás pisztáciásat kóstoltam (meg a bevált rózsás-datolyás marcipánszivet!). Régóta szerettem volna meglátogatni Szép Szidónia különleges hangulatú üzletét (http://salondeboheme.blogspot.com/), most kihasználtam a 20%-os kedvezményt, és vettem egy Pazicski blúzt. Egész feldobott ez a hétvége, sikerült némi energiát magamba szívnom.