Kép: Lukács Gyöngyi, www.opera.hu Belenéztem az Erkel bicentenárium apropóján előadott ős-Bánk Bán előadás november 6-i felvételébe. Mondom, belenéztem, mert elég későn kezdték adni az m2-n, de legalább ment. (Sőt: vele párhuzamosan a Duna TV is közvetítette az Armel operaverseny egyik darabját, de az igen gyengécske volt, nem kellett sokat hezitálnom, hova is kapcsoljak.)
A Bánk Bán viszont igen jó volt. Nem mentem megnézni, mert kiakadtam, hogy mi az, hogy csak koncert-szerű (végül is olyan negyed szcenírozott lett), Erkel a nemzeti opera megteremtője, ki, ha nem a MÁO kéne játssza - legalább most - a műveit. Na mindegy, méltatlankodtak ezen mások, más fórumokon eleget. Már sajnálom azonban, hogy nem váltottam rá jegyet, mert azok, akiket láttam, nagyszerűek voltak!
Lukács Gyöngyi fantasztikus Gertrudis volt! Teljesen lenyűgözött a határozott királynő alakja, aki nem volt gonoszabb, mint környezete, de kétségtelenül az esze, nem a szíve vezérelte - az ilyen asszonyokra most is könnyen rásütik, hogy gonosz. Hangilag perfekt volt, néhány mélység talán nem sikerült olyan könnyedre, de hibátlanok voltak így is! Csak szuperlaviuszokban lehet róla szólni! Bevallom, kissé idegesít a Momus.hu-n irányába megnyilvánuló rajongás, de hát csak szólaljon meg - nincs helye fanyalgásnak. Kiss B. Attiláról már írtam, hogy igencsak leszálló ágban van. 2003-as Radamese még gyönyörű volt, két évvel ezelőtti Alvaroja már kínos pillanatokat is hozott. A nagyúr azonban valószínűleg igazán az ő szerepe, mert egyszerűen elsiklott az ember a kellemetlen hangok felett. Pedig a Hazám, hazám áriában is hibázott, de valahogy olyan természetesen, pátosz nélkül énekelte - nem úgy mint a Káel-féle filmben. A Bánk és Gertudis kettős mindkét énekes részéről csúcsteljesítmény volt. Perencz Béla üzembiztos Tiborc volt, de a Bocskai zakó helyett egy fehér ing elegendő jelzés lett volna a nyomorult pór megformálásához. Kolonits Klára gyönyörű, magasságokban finoman kibomló hangon énekelte Melinda egyébként meglehetősen siránkozós szerepét, amely ebben a változatban jóval nehezebb szólam, mint a manapság játszott verzióban. Még Szegedi Csabát láttam Biberach megnövekedett szerepében, és ő is meggyőző volt, szép, üde baritonhangon énekelt, elegánsan megformálva a helyezkedő udvaroncot. A többieket nem láttam, amit szívből sajnálok, de főleg azt, hogy nem voltam ott.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése