A nagy semmiről szól Csehov drámája. Arról, hogy az átlagember élete egy nagy semmi. Hogy sokan vagyunk, akik jobban kifuthatták volna magukat, mert erre minden képességük adva volt, de végül más futott be, és rossz esetben még a hátunkat is tartottuk ehhez. Hogy az emberek többsége bizony lúzer. Ezt fúőleg akkor látja, amikor az állóvizét megbolygatja valami. Legyen közhellyel élve egy kavics. Aztán minden megy a régiben. Legtöbbször elfoglaljuk azt a pozíciót, amelyet a környezetünk szán nekünk, és csak úgy tudunk kitörni belőle, ha teljesen felégetünk magunk mögött minden hidat. Ez meg elég nagy ár érte.
Lehet, hogy a hipochonder, idealistának tartott, gyakorlati dolgoktól írtózó egyetemi tanár (Benedek Miklós) sokkal racionálisabb, mit az összes többi szereplő? Ő eladná a ráfizetéses birtokot, éertékpapírokat venne az árából, azokat jövedelméből nyaralót venne Finnországban, és még valamicske maradna is. A kereskedelemmel, könyveléssel, birtok ügyeivel reggeltől estig szorgoskodó Szofja (Bata Éva) és Ványa bácsi (Gálfi László) pedig szentimentális idealisták, akik 10 körömmel ragaszkodnak a ráfizetéses gazdasághoz? Aztán ott van a modern asszony szerepében tetszelgő Jelena (Hámori Gabriella), aki viszont nem akar a társdadalmi felfogás ellen véteni azzal, hogy elhagyja férjét, aki mellett boldogtalan az orvos (Hegedűs D. Géza) kedvéért. Mindezt a finoman dekadens és lepukkant szűk mezsgyéjén egyensúlyozó színpadképben, ahol a mozdulatlan orosz nyarat csak az időnkénti égdörgés háborítjas. Egyébként meg tücskök ciripelnek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése