A sok orosz/szovjet regény után irány Amerika. Hatalmas csalódás, pedig erre is régóta fentem a fogam. Los Angeles-i gazdag gyerekek, unalom, kábítószer, buli buli hátán. És végtelen közöny meg magas ingerküszöb. Ellenszenves minden figurája, talán még az író érdekes, benne maradt némi emberi, nem véletlenül ment New Hampshire-be egyetemre. A regény épp otthon töltött karácsonyi szünetéről szól. Tagja a klubnak, de mégis, az egyes szám első személy valami kívülállást sejtet - pedig ritkán kommentálja élményeit, hangosan azonban végképp nem. Talán mind ilyen is, gondolják, de nem minősítik. Az alakok egyenesen ocsmányak: nepper, férfi prostituáltak stricije. De az kábítószer fogyasztása miatti adósságai rendezése okán prostinak álló fiú sem ébreszt szánalmat. (Ahogy a stricije mondta, nem ő csinált belőle kurvát, hanem ő csinált magából.) Amit olvastam, egyenesen undorító volt. Csak nagyon erős idegzetűeknek, és ez most nem lózung! Volt olyan, ami nem felháborított, félelemmel töltött el, vagy dühös lettem miatta - nem: undorító volt. A gyomrom majd felfordult. Már olvastam ennek a magyar pandanját is (az jobb volt), és ennek okán nincs minek örüljek - ezek szerint ilyen tetvek nálunk is vannak.
Főhős végén úgy dönt, haladéktalanul visszamegy a keleti partra.
Személyes benyomásom írtam le, értőbb kritika itt: http://ekultura.hu/olvasnivalo/ajanlok/cikk/2011-01-29/bret-easton-ellis-nullanal-is-kevesebb
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése