2011. február 9., szerda

Ulickaja: Elsők és utolsók

Kép: www.alexandra.hu
Nagyon tudom ajánlani mindenkinek, még kezdő könyvmolyoknak is. A korábban olvasott, kissé érdektelennek tartott Szonyecska után már kezdem kapisgálni, miért e nagy rajongótábor az írónő körül. Ezúttal legutóbb megjelent novellás kötete került hozzám, anyukám ajánlotta. A novellák valahogy úgy tűnnek, mintha regények lennének. Sokszor a műfaj keretei túl szűknek bizonyulnak a történet és a karakterek kibontásához. Itt - noha akár regény terjedelmet is elérhettek volna minőségi romlás nélkül - végleges formájukban is teljesek.

Már a könyvborító is szívet melengető: egy kislány játszik az udvaron. Először is: ki engedne a ház elé játszani egy kislányt manapság a nagyvárosban? Aztán: a kislány ruházatáról és lakókörnyezetéről nem lehet megállapítani, hová is tartozik. Gazdag? Szegény? Szeretetben él? Senki nem figyel rá? Egy olyan világba visz minket, ahol látszatra egyen emberek élnek, de az egyéni sorsok - hát azok nagyon különbözők.

Sok novella hőse visszaköszön a későbbi történetekben, hol újra mint főszereplő, hol épp csak megemlítik. A társadalom széles spektrumából merít anyagot, a cselekmények időpontja csaknem minden novella esetében a szovjet időkre tehető. Hol irtózatos szegénység, hol tisztes gazdagság, hol irigyelt kiváltságosság. Majd' mindenütt ott vannak a nagymamák, akik valamiképpen az anyák helyett nevelik lányaikat. (Az is érdekes kitérő lenne, miért volt így. Építették kifulladásig a jövőt, vagy meghaltak - ki ezért, ki azért.) Ami nagyon tetszett, hogy több novellában a legérdektelenebb/szegényebb/lenézettebb/nyomorultabb többre viszi, mint szerencsésebb csillagzat alatt felnőtt társnői. Modern mese, ki ne vágyna boldog végre, ha a szereplők ismerőseinknek tűnnek? Persze tudjuk, ők a száz közül egy - sorsuk mégis példa értékű: ezek a lányok ugyanis sokat tettek azért, hogy ne fulladjanak meg a reménytelenségbe, ne sorsuk legyen, hanem életük. Épp ez a nehéz benne: nem garancia, hogy ki is törnek, de csak annak sikerül, aki mer önmaga lenni, tesz a boldogulásáért.

Nincsenek megjegyzések: