Elég későn érkeztünk, az idő esőre állt. Ezt mondjuk nem bántuk. A hotel a város közepén volt, néhány méterre a vártól. Mivel ragadt mindenünk, először lezuhanyoztunk, aztán mentünk várost nézni, és persze harapni valamit, mert igen megéheztem.
Nagy meglepetés volt nekem ez a hely. Magam Dél-Olaszországot jobban kedvelem (na persze Velence rajonjója vagyok továbbra is), és tök mindegy volt, visszafelé hol éjszakázunk. Biztos valami kellemes város, nagyot nem tévedhetünk. Ehhez képest teljesen elbűvölt. Nagyon rendezett, igaz kissé steril város, a Pó-síkség közepén, éppen ezért a területet rengeted kis folyóág szabdalja. (Itt van az olimpiai evezősközpont is, de ahogy nétem, aféle olasz Tata lehet, mert kerékpár centrum is volt kiírva.)
A város közepén egy gyönyörű tégla vár áll, vizesárokkal körülvéve. Egykor az Este család tulajdonát képezte, most múzeum, de mi sajnos későn érkeztünk, így már megint lemaradtam, mint tavaly Fagarasban. Aztán csak kószáltunk, és ősziontén szólva nem tudom, merre, mit láttam. Láttuk a Székesegyházat kivülrűl, meg a harangtornyot, keresztülmentünk a gyönyörű városháza loggiás udvarán. (Ez is téglából épült - igaz, errefelé sár az van, mészkő már kevesebb. A Pó-delta közlében vagyunk.)
Érdemes megnézni a girbe-gurba utcákat google satelit képről. Rendkívül sűrűn lakott, egész labirintus-szerű. Bár azt hallottam, sík vidékeken előszeretettel építkeztek így, ne' már megkönnyítség a betolakodók dolgát! (Figyelem Larion, konkrétan Kecskeméten mondta egy helybeli!). Egy ilyen utcában találtunk egy szimpatikus vendéglőt, sajnos a gyerekek nem akartak a teraszra ülni (picit csepergett az eső), hát bent elég puccos volt, de azért nem kellett nyársat nyelve várakoznunk. Gyönyörű üvegekben hozták a hűs vizet, és az étlapot tanulmányzva megállapítottam, hogy a környék egyik jellegzetes étele a sütőtök. Én például sütőtökkel töltött raviolit kértem, előételnek padlizsános-rikottás-rukkolás falatokat. Mivel itt a friss (olasz értelemben!) hal beszerzése problémás, nm is szerepeltek tengeri ételek az étlapon!
Bolognába járnak diszkont repülőgépek. A reptérről közvetlen mennek Ferrarába buszok - ideális hosszúhétvégi célpont, ajánlom mindenkinek!
Jó fáradtan tértünk utolsó itáliai esténken nyugovóra.
Másnap megálltunk még Padovában, de elég rövid időt töltöttünk itt, mindössze a bazilikába mentünk be, ahol épp mise volt, és rengeteg sorbanálló a Szent Antal sírnál. Elképesztő, na mindegy! A főteret szabályosan körbe veszi egy csatorna, barokk hidakkal lehet megközelíteni a parkot, a másik oldal amolyan korzó, de most épp régiségpiac volt - lévén vasárnap. Egyébként néhány környékbeli utcára is kiterjedt.
Szent város, és szép is persze, de valahogy hiányoltam belőle a couleur locale-t. Ha csak nem számítjuk ide a Szent Antal képet szorongató koldusokat.
Innen már hazafelé vezet az út, perzse most is, mint mindig lógatom az orrom, hogy haza kell jönni, főleg így, a feldúlt lakásba, az asztalos semmit nem csinált, tovább kerülgetjük a zsákokat, könyvkupacokat, és fürdőszobában mosogatunk, a kosz belep mindent. És máris hiányoznak az olaszok, akik egyáltalán nem vidámak mindig, egyáltalán nem udvariasak mindig, nem is mindenki vékony és jól öltözötz, viszont állítom, hogy a városaik nem olyan koszosak, mint Budapest, és hát az életet vitathatatlanul igyekeznek megélni, és nem túlélni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése