Barátságról

Barát nélkül gyenge még a sárkány is  éneklik Pfaff, a bűvös sárkányról szóló dalban. Azt is mondják, a legfontosabb olyan kötelék az életben, amelyet mi választunk meg, mert a szerelem, ugye, elmúlik, a barátság - ideális esetben - örök.
Amikor gyerek voltam, gyakran képzeltem magam köré barátokat. Azt hittem, majd ha felnövök, nem így lesz. De még mindig képzelek ilyesmit (persze máshogyan, mint gyermekként). Sok valódi barátra, pezsgő társas életre vágytam én, a visszahúzódó gyerek. Vagyis azt hiszem, olyan kapcsolatokra, ahol egyenrangú félként viszonyulnak hozzám, elfogadnak olyannak, amilyen valójában vagyok, nem kell valaki mást eljátszanom. Az utóbbi 4-5 évben ennek felcsillant a reménye, és immáron megengedtem magamnak azt a luxust, hogy szép lassan leépítsek olyan "barátságokat", amelyek nem elégítenek ki, energia vámpírkodások (na, érdekes, számszerint 3 ilyen volt a felnőtt életemben bizonyosan, de mintha gyerekként is előfordult volna), vagy nem igazán partneri. De túl gyorsan épültek le az utóbbi félévben a megkezdett, vagy már meglévő, magamhoz méltónak tartott barátságaim. El kellene gondolkoznom, mi az oka. Már azon túl, hogy megállapítottam, hogy lenéznek, tartanak tőlem. Jókat beszélgettünk, végzettségünk közel azonos volt, világnézetünk is zömével megegyezett, korban azonosak, származásunk azonos, szóval elsőre ideálisnak tűnik minden. Mivel én minden találkozás után feldobódtam, még ha csak mondjuk a suli előtt beszéltünk, vagy e-mailt váltottunk is, arra tudok gondolni, hogy magam is energiavámpír vagyok. Mert ezt ugye nem veszi észre az ember. Én úgy véltem, és vélem most is, hogy a barátságok inspirálják, feltöltik az embert, így ennek nem tulajdonítottam jelentőséget. Talán látszik rajtam mennyire szeretném, ha elfogadnának, és ez visszataszító? Pedig nagyon vigyáztam, hogy ne alkalmatlankodjak, ne akaszkodjak senkire, mindig tapintatos voltam. Vagy emiatt éppen túl rideg?
Olvastam valahol, hogy akiket gyermekkorukban bántalmaznak, azt a kortársak leprásként kerülik - nekem sem volt igazi barátnőm, vagyis így ez nem igaz, de aztán ők is inkább magukhoz valókkal barátkoztak. Remélem, a gyrekeim sose fogják megtapasztalni ezt a "számkivetettséget".