2011. október 26., szerda

Engem mindig taszított, amikor diktátorok hulláit közszemlére tették. Az illetőt utolérte megérdemelt sorsa, ennyi. Azt meg tudom érteni, hogy egy diktaúra szenvedői leköpködik, de legalábbis elmennek megnézni holtában egykor rettegett vezérüket (bár látok némi perverziót abban, hogy valaki ezért több 100 km-t utazzon), de hogy világszerte tévék  mutassák a kivégzésüket, vagy szitává lőtt hullájukat pásztázza, azt nagyon ízléstelennek tartom. Így volt ez Kadhafi esetében is. Mert az ott élők sorsa már elmenekülésekor bizonyosan megváltozott, halála más nem jelentett semmit. Nem gondolták komolyan, hogy visszatérhet. (Max. anno Caucescunál, de ott sem igazán.)
Amit meg kaptak cserében - hát, szerintem annál jobb volt Kadhafi is. Saria törvénykezést - tényleg emiatt harcoltak? Az asszonyok bizonyosan nem. Nyugat meg figyelmezteti őket, hogy jaj, hát ezt ne, mert ejnye-bejnye lesz. Amivel senki nem foglalkozik. Majd napirendre térnek felette, főleg, hogy olajlelő helyekben gazdag az ország. Ezért nyomatták a sok pénzt a felkelőkbe? De már mondták az "Arab Tavasz" kezdetekor is, hogy ez a veszély nagyon is fennáll. Nekem egyszerűen felfoghatatlan, hogy miért megy az idő visszafelé, pedig nem egy péda volt rá a történelemben.

2 megjegyzés:

LARION írta...

Hasonlóan gondolkozom Mélisande, engem is taszít az efféle ünneplősdi ......

Mélisande írta...

Hát nem? Undorító... Ami emberileg valahogy még érthető, de aljas, azt nem kéne a médiák által legitimmé tenni...