Miért van az, hogy amikor arról van szó, hogy cigányoknak legyen munkahelyük, vagy tanulhassanak, akkor mindig a fizikai munkáról van szó. Azon, hogy a miniszterlnök beszédében ilyen kontextusban beszélt róluk, mint a felemelkedés (egyetlen) lehetséges alternatívájáról, cseppet sem csodálkozom. ma viszont a Klubrádióban tehetség gondozásról (ettől a szótól is hányni tudnék) beszéltek, és szóba kerültek a roma gyerekek, rögtön hozzátette az interjú alany (nem tudom kicsoda), hogy mert bizony a kétkezi munkában is szükség van profizmusra. Félreértés ne essék, teljesen egyetértek vele, de hogy-hogy nem, megint összekapcsolódtak a cigányok, akik az intellektusukat nem használják, de ám így is hasznos tagjai a társadalomnak. Valahogy az az érzésem, hogy ez az ő kijelölt helyük. Kívánatos lenne a kétkezi munka becsületének visszaállítása, de nehogy már allokáljunk egyes társadalmi csoportokat, hogy majd ők elvégzik. Így aztán ők sem tudnak majd úgy gondolni magukra, mint pl. reménybeli  tanárok, orvosok, utaskísérők, fotóművészek, stb.