Meglehetősen laposra sikeredett a tegnapi előadás. Eleve nem tartozik az agyon játszott Verdi operák közé, inkább néhány sztaárbariton jutalomjátékául veszik elő. Mindjárt bajom volt a 3. emeleti hellyel, ami most középen volt, de roppant kényelmetlen, agy olyan izgő-mozgónak, mint amilyen én vagyok. Azt hittem a végére trombózisom lesz!
A színpad ismételten félhomályban úszott, bár most szerencsére igényes (gondolom drága) díszletekkel volt telezsúfolva, nem is voltak csúnyák. A jelmezek is korhűek, gazdagok voltak. Csak hát a külföldi közvetítésekből, meg az utóbbi években itthoni példák nyomán is manapság valami újszerűt várok. Persze, lehet ezt szeretni, igazából a Boccanegra nem is egy túl csavaros történet, nincs benne semmi áthallás, a szokásos Verdi féle titkolózásokról, tragikus tévedésekről van szó. Szép muzsika, hangzatos kórusok, haránt terpeszállásban éneklő emberek. Ennyi. Miért is akarok többet?
A produkcióban vitathatatlanul Alexandru Agache vitte a pálmát. Nagy házak énekese ő, mint a MET, Covent Garden, stb. Nem ragozom, ő profi volt, örülök, hogy élőben halhattam.
Az este csalódása Lukács Gyöngyi volt. Korábban bombabiztosan hozta a formáját, hiba nem volt a produkciójában, de most... Kimondottan gyengén kezdett - persze írták, hogy nem az ő hangjára van Amalia megírva, minek vállalta elé (ez nekem is rejtély), de akkor is. Az OK, hogy nagy vivőerejű hangja van, Abigailla, Tosca, Turandot szerepében át is kell vinnie a zenekaron, de hogy pianissimókat nem tudjon énekelni, azt nem gondoltam volna. mert itt nem a líra hiányzott. Olybá tűnt - bár hangsúlyozom, nem értek hozzá - mint aki nem képes megtartani a halk hangokat. Ez pedig az első felvonásban szükséges lett volna. A többiben már nyomta a kakaót, ment, mint a karika csapás, hatásos volt, szép. Egyébként színészileg szerintem tökéletesen megoldotta az árva leányka szerepét.
Kellemesen csalódtam viszont az Adornot éneklő Pataki Adorjánban - őt nagyon lehúzta minden fórum és kritika, főleg amiatt, hogy az első szerenád után kifáradt, vége volt. Nem mondom, hogy nem nagyobb egy számmal neki a szerep, de tisztességgel helytállt, a legtöbb tömeg jeleneten átjött a hangja, amit kimondottan szép színűnek is találtam. Szóval ha fejlődik, fel is nőhet világhírű partnerei mellé.
Giacomo Prestia, Fiesco megformálója sem indított fényesen. A középregiszter ment, azon túl döcögős volt. (Tegnap este nem énekelt be senki Agachén kívül?) A Boccanegrával közös búcsújelenetben azonban csúcsokon járt, néhány parádés mélységet is megcsillantott.
A zenekar szépen "aládolgozott" az énekeseknek (Győriványi pedig nem épp erről híres). Hatalmas taps a kórusnak is - az utóbbi, általam látott produkciókban nagyon összeszedettnek hallottam őket.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése