2008.01.11. 16:20 Mélisande
Íme, olvasmányélményem Martin Andersen-Nexötől
Kicsi koromban láttam a regény alapján készült fil elejét, és már akkor is mély benyomást tett rám, pedig még Pesterzsébeten laktunk, tehát nem voltam sulis, vagy max. 1. osztályos. Tudtam, hogy anyukámnak megvan, de nem mertem elolvasni, pláne azután, hogy édesanya lettem. Azért persze megérte. Nagyon is azonosulni tudok a hősnővel, az egészséges naivitásával - pontosabban jóindulatával, őszinte rácsodálkozásával. Különösen meghatóak a kisgyerekkoról szóló fejezet írásai, fantasztikus, hogy az író mennyire hitelesen ábrázolta a kiszolgáltatottságot, a szeretet iránti vágyat.
A gonosz külvilág ellenében számtalan szeretnivaló, jó-ember figura is helyet kapott, mint pl. a nagyszülők, a mostoha apa Lars, a szomszédok. Valahogy olyan szörnyű, hogy mégis magányra ítéltetett, és tragédiák sorozatát kell megélnie!
Íme egy online-antokvárium ismertetője: Andersen Nexö (1869-1954) dán író híres regényciklusának legismertebb és legproblematikusabb kötete. Születésétől kora haláláig kíséri hősnőjét a szerző: Ditte egyénien szép, okos, vonzó, akaraterős lényéből sugárzik a szeretet, de környező világa nem ismeri fel értékét. Igaz szerelemre vágyik, de csak suta, kínos kalandok jutnak neki. Mikor igaz szerelemre talál, szakítania kell, és csak akkor ébred rá annak a férfinak értékére, amikor már késő. Túláradó szeretete gyerekekre, tehetetlen öregekre, (állatokra - Mélisande)féleszű korhelyekre árad, és mint a gyertya világa, mindent felderít, ami a fénykörébe jut. Ditte nem romlik meg abban a züllött világban sem, amelyben megfeneklik az élete, de kilobban, elsorvad, mielőtt még kivirult volna. Minden nyomorúság és kísértés közt is hű marad eszményeihez, nem bukik el, de megsemmisül. Különös kettősség van ebben a tragédiában. Egyik vonalán a hősét eltiporja a társadalmi rend, mellyel pedig nem szegül szembe, másik vonalán szeretetének viszonzatlan, megcsúfolt sugarai visszaverődnek rá, és megérlelik benne a tudatot, hogy neki ugyan szeretnie, másokért szenvednie, életet áldoznia kell, de mindez értelmetlen és hiábavaló. Nem volt, nem lehetett más kiútja, a magához hasonló hajótöröttek közt állapodott meg, ahol feláldozva magát mások nyomorúságában, felőrlődött. Élete azt a tételt igazolja, hogy akik csalatkoznak, azok vagy embertelenül gonoszokká, vagy emberfelettien jókká válnak.
Szólj hozzá!
Címkék: könyv
-->
Íme, olvasmányélményem Martin Andersen-Nexötől
Kicsi koromban láttam a regény alapján készült fil elejét, és már akkor is mély benyomást tett rám, pedig még Pesterzsébeten laktunk, tehát nem voltam sulis, vagy max. 1. osztályos. Tudtam, hogy anyukámnak megvan, de nem mertem elolvasni, pláne azután, hogy édesanya lettem. Azért persze megérte. Nagyon is azonosulni tudok a hősnővel, az egészséges naivitásával - pontosabban jóindulatával, őszinte rácsodálkozásával. Különösen meghatóak a kisgyerekkoról szóló fejezet írásai, fantasztikus, hogy az író mennyire hitelesen ábrázolta a kiszolgáltatottságot, a szeretet iránti vágyat.
A gonosz külvilág ellenében számtalan szeretnivaló, jó-ember figura is helyet kapott, mint pl. a nagyszülők, a mostoha apa Lars, a szomszédok. Valahogy olyan szörnyű, hogy mégis magányra ítéltetett, és tragédiák sorozatát kell megélnie!
Íme egy online-antokvárium ismertetője: Andersen Nexö (1869-1954) dán író híres regényciklusának legismertebb és legproblematikusabb kötete. Születésétől kora haláláig kíséri hősnőjét a szerző: Ditte egyénien szép, okos, vonzó, akaraterős lényéből sugárzik a szeretet, de környező világa nem ismeri fel értékét. Igaz szerelemre vágyik, de csak suta, kínos kalandok jutnak neki. Mikor igaz szerelemre talál, szakítania kell, és csak akkor ébred rá annak a férfinak értékére, amikor már késő. Túláradó szeretete gyerekekre, tehetetlen öregekre, (állatokra - Mélisande)féleszű korhelyekre árad, és mint a gyertya világa, mindent felderít, ami a fénykörébe jut. Ditte nem romlik meg abban a züllött világban sem, amelyben megfeneklik az élete, de kilobban, elsorvad, mielőtt még kivirult volna. Minden nyomorúság és kísértés közt is hű marad eszményeihez, nem bukik el, de megsemmisül. Különös kettősség van ebben a tragédiában. Egyik vonalán a hősét eltiporja a társadalmi rend, mellyel pedig nem szegül szembe, másik vonalán szeretetének viszonzatlan, megcsúfolt sugarai visszaverődnek rá, és megérlelik benne a tudatot, hogy neki ugyan szeretnie, másokért szenvednie, életet áldoznia kell, de mindez értelmetlen és hiábavaló. Nem volt, nem lehetett más kiútja, a magához hasonló hajótöröttek közt állapodott meg, ahol feláldozva magát mások nyomorúságában, felőrlődött. Élete azt a tételt igazolja, hogy akik csalatkoznak, azok vagy embertelenül gonoszokká, vagy emberfelettien jókká válnak.
Szólj hozzá!
Címkék: könyv
-->
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése