Kép: www.operaportal.hu
Vasárnap este gyönyörűséges Pillangókisasszonyt láttam. Ismét bebizonyosodott, hogy Puccinit nézni is kell, és akkor nagyon meg bír ragadni! Erkély második sorába szólt a jegyünk, pont szembe a színpaddal, de mivel a második sor is négy székből állt, nem tudtunk elnézni a fejek között! A második felvonástól a húgom felült a huzigálható kanapéra, így csak 3 szék lett, na, így mindenki jól járt. Kár, hogy az első sor fontoskodó és primitív, feltőrni szándékozó, de még alacsony beosztásban dolgozó fiatalokból állt - valószínűleg életükben először jártak operában (hiába, szép a ház belülről!). Viselkedni nem tudtak, az egyik pár csókolózott, mint ha egy külvárosi moziban lettek volna.
Kentaur hagyományos díszletei között énekeltek a művészek. Igen fényesen és magabiztosan énekelt Frankó Tünde, kifinomult és 15 éves, naiv, de nem ostoba Cso-Cso Szánt alakítva. Valószínűleg legjobb szerepe ez. (Eddig Iluskaként és Michaélaként láttam.) Tudatában van annak, hogy amerikai asszonyként mennyivel más és méltóbb élet lehetősége vár rá - ahogy ezt a korábbi asszonyait vígan eltaszító kérőnek, Yamadori hercegnek meg is mondja. És ezt veszíti el - egy másfajta élet reményét, amely feülírja azt, amire születésekor "determinálódott". Amikor aztán elveszíti a kisfiát - akit viszonylag könnyen (de nem megadóan!) bíz Kate-re, mert tudja, hogy mi várna rá a japán szokások és törvények ismeretében. És ettől kezdve ő maga elveszhet! Nagyon megrázó alakítás volt. Kovácsházi István is nagyot alakított. Nagyképű, érzéketlen amerikait, aki nem érti meg más kultúrák embereit, pedig a folytonos utazások során bőven lett volna alkalma elsajáttani ezt a készséget, ám ehhez tisztelnie kellene másokat is. Persz hangilag is perfekt megformálása volt Pinkertonnak. Sharpless szerepében megint láthattam Busa Tamást, és őt is dícséret illeti. Egykor talán ő is amolyan Pinkerton volt, akit megtanított az élet arra, hogy tiszteljen és együttérezzen olyanokkal, akiket talán ő maga megmosolyog és kicsit le is néz. Csakhogy emberszámba veszi őket! Sharplessnek nincs külön áriája, de végig jelen van, és Busa Tamás elegáns, kissé élveteg, de nem lusta konzult alakít. Suzuki szerepe viszont hálátlan: az egyetlen jelentősebb Puccini mezzó szerep, folyamatos jelenlétet, de alázatot is igényel megszemélyesítőjétől - olyan, mint a szerep maga. Cso-Cso Szan egyetlen igazi támasza a szegénységben és kirekesztettségben, pedig nem hisz jövőjében - Sánta Jolán ezt maradéktalanul hozza is.
Az este világszínvonalú volt. Medveczky karmester úr, a mellékszereplők, statiszták mind-mind.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése