Négy - régi blogból átmásolva

Négy
2007.11.15. 11:18 Mélisande
Pocsék volt a tegnapi napon, végén kiborultam; de kár volt, még én csinálom hallgassak. A kicsi fiam nem vitte le a kutyát, ahogy nagyon megkértem rá pedig, így az a 10 perc, ami emiatt kiesett, pont jól jött vlna a postán, ahol úgy látszik képtelenség egy csekket bankkártyával befizetni, mert kifogás mindenhol akad. Ez miért probléma? Azért, mert a ami naptól lejárt a hitelkártyámon a keret, vagyis az a pénz, ami eddig rendelkezésemre állt, mától már nem fog. Otthon aztán rám mordulnak, hogy Mi a bajod (...mán...). Na az ilyen kérdésre aztán mindjárt megnyílik az ember, mi? És most olyan sz... a kedvem, de legalább tegnap tudtam bőgni, komolyan megijedtem, hogy már nem vagyok rá képes! A napom abból áll, hogy összeszedem a gyerekeket, autózok, melózok, autózok, házimunkázom. Szép lesz az ember tőle. Emellett lenézett 40 éves vagyok, öregedő, agyonhajszolt anyuka - szóval nem ám valamilyen szépasszony. És ezt rendesen éreztetik is velem. Pl.ma reggel elhangzott, hogy X helyre idősebbek járnak, mint Te. Höhö.. Talán mint ő, a kedves férjem, merthogy őkelme 42. Eszébe sem jutott, hogy így mondja: mint mi, mint én... mert zsigerből beszélt, magától értetődő hogy öregecske a felesége, és ezt érezteti is.
Odahaza ülők, porosodok, egyedül, esetleg a gyermekeimmel elmegyek időnként valahova... Nem szeretem a férjem, rosszul bánik velem, de ezért engem hibáztat, noha az az igazság, hogy egy borzasztó kifinomult lelki terror alatt tart, ami igen nehezen fogható meg. Csakhogy az efféle bántalmazás természete éppen ilyen!
Ja és a két kedves ex-ovis anyuka, akiknek az á-ba járnak a kislányaik, és akikkel nagyon szívesen összebarátkoznék, hivtak, hogy jöjjek egymagam az ovis bálba, de több okból vissza kell utasítsam. Főleg mert a héten igazán csak tegnap voltam odahaza, sőt akkor sem, mert balettóráról még felszedtem a kislányomat, vasárnap megint opera. Hétfőn fogadó, kedden opera, ma tornázni akartam menni! Te jó ég, fázom, fáradt vagyok, szomorú idő van, és gyűlölöm ezt az érzelmi váákumot! Elegem van! Csak mikor lesz erőm elválni???