Képek: www.zakopane-life.com
Vonattal utazni - még ha az hálókocsi is - nem nagy élmény 40 évesen, ez inkább a fiatalok mulatsága de azért kibírható volt.
Érkezéskor már látszott, mennyi minden változott a 20 év során - ennyi idő telt el azóta, hogy erre jártam. A pályaudvar elé sétateret készítettek, magát a régi épületet felújították, nincs húgyszag, tiszta. Szembe épült egy pláza, hasonló üzleteket hirdetve, mint nálunk. A Planty parkot kell egy darabig követnünk, korrekt, rendben tartott park - itt húzódott a várárok régen, és jól körülhatárolja az Óvárost és a Wawelt. A "zöld gíűrű" külső részén elhelyezkedő épületek is rendben vannak. Hotelünkhöz majdnem a Rynek Glowi-ig kell menni. Régi, békebeli hotel, gyönyörű hallal.
http://www.hotelsaski.com.pl/index.php?lang=en
A szobákra ráférne némi újrabútorozás, mindazonáltal jól felszereltek, a közösségi terek szép részleteket rejtenek, és egészében is rendben vannak. A reggeli pedig kiváló! A szoba ablakából egy antikváriumra látni ami a szemközti ház első emeletén van.
A Rynek rengeteget változott! Most tele van szofisztikált belsejű kávézókkal, éttermekkel, elegáns boltokkal. Egyes kávéházak berendezése igen réginek tűnik (hol voltak a nehéz évek alatt?) Az üzletek között ilyeneknek mint Zara, H&M, stb, a belvárosban helye nincs! A posztócsarnokot renoválják éppen, a földszint működik, 9 óra felé még csak szedelődzködnek az árusok, itt későn kezdődik az élet, és sokáig tart. Az áruk: szokásos szuvenírek, nem a magas művészet teteje, nem olyan ízléstelen.
Első állomásunk az egyetemi negyed: a Jagelló egyetem legrégebbi campusai vannak itt, mia Collegium Maius udvarában fényképezkedtünk, szép vöröstéglás reneszánsz épület, jártam már itt '85-ben. Akkoriban még nem létezett az "egyetemi negyed" elnevezés, egy volt a látnivaló között, amelyek akkoriban igen kopottasak voltak (naná).
Sajnos nagy volt a meleg - 35 fok minimum! Azért felmegyünk a Mária tempol tornyába, szép kilátás nyílik a városra. Megiszunk a Ryneken egy sört, benézünk egy üzletházzá alakított régi polgárházba ugyanitt, aztán sétálunk a Wawel felé.
Útközben nézem a kirakatokat, lenvásznat keresek, de ilyet sehol nem láttam, és később sem fogok. Azért vettem egy rövid gatyát lengyel gyolcsból, mivel az óvárosban több lengyel ruhatervező is boltot nyitott. És persze betérünk néhány régi templomba, legalábbis bekukkantok. Az óvárosban sétálva sokszor emlékeztetett Koppenhágára az utcák hangulata. Nyilván nem csak a vörös téglák teszik, szerintem sok északi kereskedő érintette Krakkót, illetve krakkói járt északon.
Kicsit hüssölünk a Planty egy padján, aztán felmegyünk a Wawelbe - jó nagy tömeg van, de szépen rendbehozták. Van ott minden, elegáns étterem, ápont kert - kicsit olyasmi, mint a Tower. A belépő 15 zloty - nincs nálam ennyi kp, megnézzük hát a templomot, de csak egy kis része tekinthető meg ingyér, marad a sárkánybarlang - annyi van nálam. Ez tulajdonképpen egy föld alatti járat, kivisz a Visztulához. Itt elücsörgünk egy kicsit, de mára elég volt, visszasétáltunk a hotelbe, és aludtunk. Este még belefért egy újabb séta és sörözés.
A nyitott ablakon keresztük késő éjszakáig beszűrődik a jókedvű ricsaj.
Ami Velencében reggelente a sirályok kiabálása, az Krakkó Óvárosában a lódobogás. A konflisok hétvégente a Ryneken gyülekeznek, már a korai órákban.
Célpontunk ezúttal a wieliczkai sóbánya. Kényelmes ingázón lehet odajutni a főpályaudvarról (ami rendes, nincs pisa szaga), menetközben pedig olyan érdekességeket látni, mint bolhapiac, zsidó temető...
A bánya -nem akarom ragozni - fantasztikus. Azt azért mondom, hogy iszonyat drága a belépő, kettőnknek (egyik gyerek jegy volt) 113 zloty - uszkve egy tizes forintban. De mégérte az árát, sorbanállással együtt. Sajnos bekerült a csoportba valami külső londoni proli brancs pasik elhízva, nők kelet -európai giziket megyszégyenítő stílusban. Szóval: 2 órás séta angol nyelvű idegenvezetéssel (valami némber darálta a szöveget, rohadtul unta), elég fárasztó, de közben nem lehet észrevenni. Vagy 30 emeletet kell lemenni egy aknában, deszka lépcsőkön, vicces, folyton elakad a menet, mert mindenki próbál a korlátok közti résen lelesni, mennyit tett meg, és mennyi van még hátra. Odalént mindenféle teremben (némelyik az 1660-as években került kiásásra) szobrokat, munkaábrázolásokat, víztározókat lehet látni. A kiállítás fénypontja persze a sótemplom, még a csillárok kristályai és a kőkockák is sóból vannak! A korabeli sóbányászok rengeteg kiváltságot kaptak, nem volt alantas munka a bányában dolgozni, bár kétségtelenül veszélyes és nehéz. Amúgy összesen 300 km a járatok hossza, de 2 km a látogatható rész. (Nekem többnek tűnt.) Van még lent egy múzeum (kisfiam nem bírta szusszal, ez szó ami szó, nekem is jó kifogás volt!), koncertterem, étterem, kórház, úszómedence. Az egész bánya ma a világörökség része.
Érdemes megnézni a web oldalukat:
http://www.kopalnia.pl/
Este megvacsizunk a főtéren egy lengyel étteremben, és ízelítőt kaptunk a lengyel "nouvelle cuisin"-ből. Mogyoróval töltött (nem földi!) párolt csirkét ettem fokhagymás spenóttal, diós zöldségkörettel. A borlapot nézve feltúnkt, hogy szinte csak olasz és francia borokat kínálnak, némi dél-amerikaival - magyar sehol, nem csak ebben az étteremben. Nem értem, miért akarnak feltétlenül Angliában és Japánban eladni, mikor az előbbi helyen 400 éve francia bort isznak, míg Lengyelországban ugyanennyi ideje magyar bort. Ez a sok idióta borész felveszi bormarketing címén a nagy zsozsót, és fogadok, hogy a lengyel piacnak meg felé sem néztek!
Este megjön a rossz idő, de azért nem vészes, sétálunk, és felfedezek egy két jó cukrászdát és csokiboltot! (Egyik az ul. Florianskan van.)Ja, és nem ejtettem szót egy mindenképpen felkeresésre érdemes üzletről, a Kredens-ről, ahol lengyel finomságokat lehet kapni nagyon jó minőségben. A bolt maga is gyönyörű!
www.almamarket.pl/delikatesy/mapa_smakow/krakowski_kredens
Lefekvés előtt pici séta a Planty-n túlra. Mégis ott él a krakkóiak többsége. Itt már nincs minden kiglancolva, voszont tiszta, rendes ez a rész is, és persze hangulata, az van!
Harmadnapra marad a Kazimierz. Először rossz irányba megyünk - eredetileg a régi zsidó nagyedet akartuk látni. Sebaj - Krakkó egy újabb arca, ezúttal esőre álló időben. (Na majd az is mindjárt elered.)
A zsidó negyedet mára rendbehozták, látszik, hogy nem sajnálták az egykori elszármazottak a pénzt - merthogy az eredeti lakosságból szinte senki nem maradt itt. Most a Szeroka utca (amely igazából tér) tele van hangulatos, és eléggé drága kóser, vagy jellegű étteremmel, és persze zsinagógákkal, pici zsidótemetővel. Nehéz elképzelni, hogy a 90-es évek elején milyen lehetett. A Ráday műsorában láttam, hogy felverte a töredezett utcakövezetet a gaz, hullottak a vakolatok, sok ház lakatlan volt, zsinagógák beomlottak... Msot tényeg festői hangulatú, divatos negyed lett.
Továbbvillamosozunk Podgórzébe. Itt jelölték ki a második világháború idején a gettót, amelyre nem sok minden utal. Valaha önálló város volt, csak '17-be egyesült Krakkóval. (A villamosozás mellesleg új dimenzióban láttatja velünk a várost.) Amolyan munkáskerület, elég szürke, és forgalmas is. Csekély számú tábla (A Gettó hőseinek terén) jelzi, hogy mi merre, meg hol húzódtak valaha a falak. Néhány faldarab maradt fent mára, és áll a Telepod, Schindler egykori gyára, de az időközben ömlőre váltó esőben nincs kedvünk megkeresni, pedig jó irányba indultunk. A faldarabot (az egyiket) megleljük viszont.
A városnegyed főtere körüli rész szép, amúgy alapos felújításra szorul. (Ez részben már folyamatban van.)
És végül, ha valaki Krakkóba készül, és idetéved, ajánlok valamit olvasni:
kakaoscsiga.blogspot.com/search/label/helyek
Másnap reggel búcsúzunk Krakkótól, és irány Zakopáne. Még jó, hogy a recepciós lebeszél a vonatról, mondván, hogy túl sokáig tart. Legalább láthattunk még valamit Krakkóból, abból, ami nincs a bédekkerekben. A buszról nézve itt is rendben volt minden, ám néhány parkban alvó hajléktalant már sikerült megpillantanunk.
Zakopánéban rossz idő és es fogad. Tömeg, a buszpályaudvaron cimmerferisek. A szállás nincs valami közel, elég körülményes felfelé menet, vacak kövezeten, tömegben hurcolkodnunk. Folyik rólam a víz. Azért végre odatalálunk, igen kellemes, csendes helyen van. Elegáns, mértéktartóan berendezett, nemrég újították fel teljesen. Az a tipikus hely, amelyre azt mondják, hogy ár/teljesítmény kiváló! Montha nem is Zakopánéban lenne, aki tovább olvassa, majd meglátja, miért írom ezt.
http://www.hotelpatria.pl/
5 percre innen van a sísánc, ahol világkupa futam is van minden évben. Ehhez képest elég elhanyagolt. Préselt lemezből vannak pl. az újságíró állások, de a lelátók is elég ramaty állapotban vannak. Még szerencse, hogy a hó jótékonyan eltakarja ezeket.
Ezután séta lefelé, a központba. Már a szállodába menet kinéztünk egy cukrászdát, kovácsoltvas terasszal - nem épp gorál stílus - guszta turmixokkal a kirakatban. Na ezek a turmixok juhtejből készült joghurt italok voltak sok gyümölccsel. Nem épp erre számítottam, de jó volt. Nem úgy a kiszolgálás. Igazi komcsi időkre emlékeztetett. A város nem sok szót érdemel. 20 éve jártam itt, de most óriási csalódás volt. A régi, békebeli üdülővároskából Szentendre gagyihalmát is überelő perzsavásár lett, mérhetetlen embertömeggel, silány árukkal, ételekkel. Szépen kialakították a sétálóutcát, és van egy-két szofisztikáltabb üzet rajta, de a többi: Pizza Hut, McDonalds, Change, utcai árusok bódéi, amelyek száma lefelé menve, a Gubalowka-hegy lábához közeledvén exponenciálisan növekszik, végén pedig eléri csúcspontját, és a fogaskerekű feljárója előtt a Józsefvárosi piacot megszégyenítő bódévárossá növi ki magát. Fent a Gubalowka hegyen folytatódik a zsibvásár, szó sincs kellemes sétáról. Ott is árusok, kapandparkok (minimum hármat számoltam belőlük), sütödék (a nehéz, zsíros grillhúsok szaga szmogként telepedik Zakopánére), gorál lovasszekerek, és persze ember ember hátán. 20 éve birkák legeltek odafent és néhány néni lejött áruni a híres sajtot némi forint reményében. Most 1 birkát láttam fent (lehetett vele fényképezkedni), sajt árust annál többet (olyan is volt a sajt).
Kerestem volna lent a gorál kézművekek kisszámú, háziparban készült termékeit, volt valami szegényes bolthálózatuk, szegényes kínálattal. Szóval a kifinomult Krakkó után lesujtó volt ez a kép. Persze a hegyek, azok azért gyönyörűek maradtak!
Azért most ideszúrok egy szép zakopanei házat - hát ilyen volt egykor a híres tátrai üdülőhely, a lengyel művészvilág pihenőhelye, a túrista központ, a síparadicsom.
Végül vártuk az Orange Way buszára. Nem jött a jelzett időben, információ nuku ("Nem a mi járatunk"). Végül hosszas telefonálgatások után kiderült, késni fog. 1,5 óra minimum késés, a sofőr számtalanszor kérte a társaság honlkapkészítőit, hogy javítsák ki az időpontot. Hát megtehették volna, mert kezdtem bepánikolni. Szóval, ha valaki 4-re kimegy és nem érkezikaz Orange way, kitártás, várjon. Ja, és nem megy a buszállásokhoz, a buszpályaudvar előtt áll le 2 percre, bebasszák a csomagokat, és uzsgyi tovább.
Hát ilyen volt Lengyelország egy piciny darabja 2008. nyarán...
Érkezéskor már látszott, mennyi minden változott a 20 év során - ennyi idő telt el azóta, hogy erre jártam. A pályaudvar elé sétateret készítettek, magát a régi épületet felújították, nincs húgyszag, tiszta. Szembe épült egy pláza, hasonló üzleteket hirdetve, mint nálunk. A Planty parkot kell egy darabig követnünk, korrekt, rendben tartott park - itt húzódott a várárok régen, és jól körülhatárolja az Óvárost és a Wawelt. A "zöld gíűrű" külső részén elhelyezkedő épületek is rendben vannak. Hotelünkhöz majdnem a Rynek Glowi-ig kell menni. Régi, békebeli hotel, gyönyörű hallal.
http://www.hotelsaski.com.pl/index.php?lang=en
A szobákra ráférne némi újrabútorozás, mindazonáltal jól felszereltek, a közösségi terek szép részleteket rejtenek, és egészében is rendben vannak. A reggeli pedig kiváló! A szoba ablakából egy antikváriumra látni ami a szemközti ház első emeletén van.
A Rynek rengeteget változott! Most tele van szofisztikált belsejű kávézókkal, éttermekkel, elegáns boltokkal. Egyes kávéházak berendezése igen réginek tűnik (hol voltak a nehéz évek alatt?) Az üzletek között ilyeneknek mint Zara, H&M, stb, a belvárosban helye nincs! A posztócsarnokot renoválják éppen, a földszint működik, 9 óra felé még csak szedelődzködnek az árusok, itt későn kezdődik az élet, és sokáig tart. Az áruk: szokásos szuvenírek, nem a magas művészet teteje, nem olyan ízléstelen.
Első állomásunk az egyetemi negyed: a Jagelló egyetem legrégebbi campusai vannak itt, mia Collegium Maius udvarában fényképezkedtünk, szép vöröstéglás reneszánsz épület, jártam már itt '85-ben. Akkoriban még nem létezett az "egyetemi negyed" elnevezés, egy volt a látnivaló között, amelyek akkoriban igen kopottasak voltak (naná).
Sajnos nagy volt a meleg - 35 fok minimum! Azért felmegyünk a Mária tempol tornyába, szép kilátás nyílik a városra. Megiszunk a Ryneken egy sört, benézünk egy üzletházzá alakított régi polgárházba ugyanitt, aztán sétálunk a Wawel felé.
Útközben nézem a kirakatokat, lenvásznat keresek, de ilyet sehol nem láttam, és később sem fogok. Azért vettem egy rövid gatyát lengyel gyolcsból, mivel az óvárosban több lengyel ruhatervező is boltot nyitott. És persze betérünk néhány régi templomba, legalábbis bekukkantok. Az óvárosban sétálva sokszor emlékeztetett Koppenhágára az utcák hangulata. Nyilván nem csak a vörös téglák teszik, szerintem sok északi kereskedő érintette Krakkót, illetve krakkói járt északon.
Kicsit hüssölünk a Planty egy padján, aztán felmegyünk a Wawelbe - jó nagy tömeg van, de szépen rendbehozták. Van ott minden, elegáns étterem, ápont kert - kicsit olyasmi, mint a Tower. A belépő 15 zloty - nincs nálam ennyi kp, megnézzük hát a templomot, de csak egy kis része tekinthető meg ingyér, marad a sárkánybarlang - annyi van nálam. Ez tulajdonképpen egy föld alatti járat, kivisz a Visztulához. Itt elücsörgünk egy kicsit, de mára elég volt, visszasétáltunk a hotelbe, és aludtunk. Este még belefért egy újabb séta és sörözés.
A nyitott ablakon keresztük késő éjszakáig beszűrődik a jókedvű ricsaj.
Ami Velencében reggelente a sirályok kiabálása, az Krakkó Óvárosában a lódobogás. A konflisok hétvégente a Ryneken gyülekeznek, már a korai órákban.
Célpontunk ezúttal a wieliczkai sóbánya. Kényelmes ingázón lehet odajutni a főpályaudvarról (ami rendes, nincs pisa szaga), menetközben pedig olyan érdekességeket látni, mint bolhapiac, zsidó temető...
A bánya -nem akarom ragozni - fantasztikus. Azt azért mondom, hogy iszonyat drága a belépő, kettőnknek (egyik gyerek jegy volt) 113 zloty - uszkve egy tizes forintban. De mégérte az árát, sorbanállással együtt. Sajnos bekerült a csoportba valami külső londoni proli brancs pasik elhízva, nők kelet -európai giziket megyszégyenítő stílusban. Szóval: 2 órás séta angol nyelvű idegenvezetéssel (valami némber darálta a szöveget, rohadtul unta), elég fárasztó, de közben nem lehet észrevenni. Vagy 30 emeletet kell lemenni egy aknában, deszka lépcsőkön, vicces, folyton elakad a menet, mert mindenki próbál a korlátok közti résen lelesni, mennyit tett meg, és mennyi van még hátra. Odalént mindenféle teremben (némelyik az 1660-as években került kiásásra) szobrokat, munkaábrázolásokat, víztározókat lehet látni. A kiállítás fénypontja persze a sótemplom, még a csillárok kristályai és a kőkockák is sóból vannak! A korabeli sóbányászok rengeteg kiváltságot kaptak, nem volt alantas munka a bányában dolgozni, bár kétségtelenül veszélyes és nehéz. Amúgy összesen 300 km a járatok hossza, de 2 km a látogatható rész. (Nekem többnek tűnt.) Van még lent egy múzeum (kisfiam nem bírta szusszal, ez szó ami szó, nekem is jó kifogás volt!), koncertterem, étterem, kórház, úszómedence. Az egész bánya ma a világörökség része.
Érdemes megnézni a web oldalukat:
http://www.kopalnia.pl/
Este megvacsizunk a főtéren egy lengyel étteremben, és ízelítőt kaptunk a lengyel "nouvelle cuisin"-ből. Mogyoróval töltött (nem földi!) párolt csirkét ettem fokhagymás spenóttal, diós zöldségkörettel. A borlapot nézve feltúnkt, hogy szinte csak olasz és francia borokat kínálnak, némi dél-amerikaival - magyar sehol, nem csak ebben az étteremben. Nem értem, miért akarnak feltétlenül Angliában és Japánban eladni, mikor az előbbi helyen 400 éve francia bort isznak, míg Lengyelországban ugyanennyi ideje magyar bort. Ez a sok idióta borész felveszi bormarketing címén a nagy zsozsót, és fogadok, hogy a lengyel piacnak meg felé sem néztek!
Este megjön a rossz idő, de azért nem vészes, sétálunk, és felfedezek egy két jó cukrászdát és csokiboltot! (Egyik az ul. Florianskan van.)Ja, és nem ejtettem szót egy mindenképpen felkeresésre érdemes üzletről, a Kredens-ről, ahol lengyel finomságokat lehet kapni nagyon jó minőségben. A bolt maga is gyönyörű!
www.almamarket.pl/delikatesy/mapa_smakow/krakowski_kredens
Lefekvés előtt pici séta a Planty-n túlra. Mégis ott él a krakkóiak többsége. Itt már nincs minden kiglancolva, voszont tiszta, rendes ez a rész is, és persze hangulata, az van!
Harmadnapra marad a Kazimierz. Először rossz irányba megyünk - eredetileg a régi zsidó nagyedet akartuk látni. Sebaj - Krakkó egy újabb arca, ezúttal esőre álló időben. (Na majd az is mindjárt elered.)
A zsidó negyedet mára rendbehozták, látszik, hogy nem sajnálták az egykori elszármazottak a pénzt - merthogy az eredeti lakosságból szinte senki nem maradt itt. Most a Szeroka utca (amely igazából tér) tele van hangulatos, és eléggé drága kóser, vagy jellegű étteremmel, és persze zsinagógákkal, pici zsidótemetővel. Nehéz elképzelni, hogy a 90-es évek elején milyen lehetett. A Ráday műsorában láttam, hogy felverte a töredezett utcakövezetet a gaz, hullottak a vakolatok, sok ház lakatlan volt, zsinagógák beomlottak... Msot tényeg festői hangulatú, divatos negyed lett.
Továbbvillamosozunk Podgórzébe. Itt jelölték ki a második világháború idején a gettót, amelyre nem sok minden utal. Valaha önálló város volt, csak '17-be egyesült Krakkóval. (A villamosozás mellesleg új dimenzióban láttatja velünk a várost.) Amolyan munkáskerület, elég szürke, és forgalmas is. Csekély számú tábla (A Gettó hőseinek terén) jelzi, hogy mi merre, meg hol húzódtak valaha a falak. Néhány faldarab maradt fent mára, és áll a Telepod, Schindler egykori gyára, de az időközben ömlőre váltó esőben nincs kedvünk megkeresni, pedig jó irányba indultunk. A faldarabot (az egyiket) megleljük viszont.
A városnegyed főtere körüli rész szép, amúgy alapos felújításra szorul. (Ez részben már folyamatban van.)
És végül, ha valaki Krakkóba készül, és idetéved, ajánlok valamit olvasni:
kakaoscsiga.blogspot.com/search/label/helyek
Másnap reggel búcsúzunk Krakkótól, és irány Zakopáne. Még jó, hogy a recepciós lebeszél a vonatról, mondván, hogy túl sokáig tart. Legalább láthattunk még valamit Krakkóból, abból, ami nincs a bédekkerekben. A buszról nézve itt is rendben volt minden, ám néhány parkban alvó hajléktalant már sikerült megpillantanunk.
Zakopánéban rossz idő és es fogad. Tömeg, a buszpályaudvaron cimmerferisek. A szállás nincs valami közel, elég körülményes felfelé menet, vacak kövezeten, tömegben hurcolkodnunk. Folyik rólam a víz. Azért végre odatalálunk, igen kellemes, csendes helyen van. Elegáns, mértéktartóan berendezett, nemrég újították fel teljesen. Az a tipikus hely, amelyre azt mondják, hogy ár/teljesítmény kiváló! Montha nem is Zakopánéban lenne, aki tovább olvassa, majd meglátja, miért írom ezt.
http://www.hotelpatria.pl/
5 percre innen van a sísánc, ahol világkupa futam is van minden évben. Ehhez képest elég elhanyagolt. Préselt lemezből vannak pl. az újságíró állások, de a lelátók is elég ramaty állapotban vannak. Még szerencse, hogy a hó jótékonyan eltakarja ezeket.
Ezután séta lefelé, a központba. Már a szállodába menet kinéztünk egy cukrászdát, kovácsoltvas terasszal - nem épp gorál stílus - guszta turmixokkal a kirakatban. Na ezek a turmixok juhtejből készült joghurt italok voltak sok gyümölccsel. Nem épp erre számítottam, de jó volt. Nem úgy a kiszolgálás. Igazi komcsi időkre emlékeztetett. A város nem sok szót érdemel. 20 éve jártam itt, de most óriási csalódás volt. A régi, békebeli üdülővároskából Szentendre gagyihalmát is überelő perzsavásár lett, mérhetetlen embertömeggel, silány árukkal, ételekkel. Szépen kialakították a sétálóutcát, és van egy-két szofisztikáltabb üzet rajta, de a többi: Pizza Hut, McDonalds, Change, utcai árusok bódéi, amelyek száma lefelé menve, a Gubalowka-hegy lábához közeledvén exponenciálisan növekszik, végén pedig eléri csúcspontját, és a fogaskerekű feljárója előtt a Józsefvárosi piacot megszégyenítő bódévárossá növi ki magát. Fent a Gubalowka hegyen folytatódik a zsibvásár, szó sincs kellemes sétáról. Ott is árusok, kapandparkok (minimum hármat számoltam belőlük), sütödék (a nehéz, zsíros grillhúsok szaga szmogként telepedik Zakopánére), gorál lovasszekerek, és persze ember ember hátán. 20 éve birkák legeltek odafent és néhány néni lejött áruni a híres sajtot némi forint reményében. Most 1 birkát láttam fent (lehetett vele fényképezkedni), sajt árust annál többet (olyan is volt a sajt).
Kerestem volna lent a gorál kézművekek kisszámú, háziparban készült termékeit, volt valami szegényes bolthálózatuk, szegényes kínálattal. Szóval a kifinomult Krakkó után lesujtó volt ez a kép. Persze a hegyek, azok azért gyönyörűek maradtak!
Azért most ideszúrok egy szép zakopanei házat - hát ilyen volt egykor a híres tátrai üdülőhely, a lengyel művészvilág pihenőhelye, a túrista központ, a síparadicsom.
Végül vártuk az Orange Way buszára. Nem jött a jelzett időben, információ nuku ("Nem a mi járatunk"). Végül hosszas telefonálgatások után kiderült, késni fog. 1,5 óra minimum késés, a sofőr számtalanszor kérte a társaság honlkapkészítőit, hogy javítsák ki az időpontot. Hát megtehették volna, mert kezdtem bepánikolni. Szóval, ha valaki 4-re kimegy és nem érkezikaz Orange way, kitártás, várjon. Ja, és nem megy a buszállásokhoz, a buszpályaudvar előtt áll le 2 percre, bebasszák a csomagokat, és uzsgyi tovább.
Hát ilyen volt Lengyelország egy piciny darabja 2008. nyarán...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése