Varsói felkelés, 1944 augusztus 1. - régi blogból idemásolva

2008.08.01. 13:22 Mélisande
Ma van a varsói felkelés évfordulója. 1944-ben a szovjet csapatok elérték Varsót, és a Visztula partján álltak. Behatoltak Varsó Prága nevű külvárosába. A németek már keztek pucolni a városból. Minden úgy tűnt, hogy néhány nap, és a szovjetek ott lesznek. Az emigráns londoni kormány ekkor utasította a földalatti Lengyel Honi Hadsereget (armia Krajowa), hogy indítség el a "Vihar" hadműveletet. A Honi Hadsereg főparancsnoka, Tadeusz Komorowski (fedőnevén Bor) tábornok úgy számolta, hogy segítség nélkül legfeljeb egy hétig tudnak kitartani. Korábban maga sem értett egyet egy ilyen felkeléssel, de most karnyújtásnyira volt a segítség, a szovjet rádiadók maguk is biztatták a varsóiakat. Az volt az elképzelés, hogy ha a lengyel felkelők felszabadítják a várost - Párizshoz hasonlatosan - jobb tárgyalási pozíciókkal rendelkeznek a háborút követő Európát illető tárgyalásokon. Lublinban már alakult egy kommunista bábkormány, és a földalatti hadsereg vezetésének nyilván tudomása volt a teheráni tárgyalásokon folytatott Lengyelországra vonatkozó megbeszélésekről. (Az AK igen hatékony hírszerző hálózatot működtetett. Többek között ők jelezték Londonnak a Gdynia közelében folyó V-1 rakétákkal folytatott teszteléseket.) Nem sok illúziójuk maradt a háború utáni Lengyelországot illetően... Ez volt az utolsó lehetőség.
Az akció 15.00-kor kezdődött, és eleinte nem várt sikereket hozott. A németeket váratlanul érte a támadás, és pánikszerűen húzódtak a belváros megerősített objektumaiba. Hitler tombolt, mikor tudomást szerzett róla, és az SS keleti fronton "jeleskedő", partizán egységek felszámolásában nagy gyakorattal rendelkező Bach-Zelewskit bízta meg a felkelés leverésével. Különösen kegyeten egységeket kapott, többek között bűnözőkből verbuvált egységeket, illetve az ukrán dezertőr Kaminszkij csapatait. Kaminszkijt maguk a németek intézték el, a felkelés leverésében tanusított túlzott brutalitása miatt. A szedett-vedett német bandák szörnyű megtorló akcióikon kívül nemsok mindent tettek katonai értelemben, ezért Bach-Zelewski kérésére átdobták Olaszországból a Hermann Göring hadosztály egységeit.
A lengyelek kezdeti lelkesedése után azonban egyre nagyobb fásultság vett erőt a felkelőkön. A segítség nem jött. Komorowski írja visszaemlékeezéseiben: "A nyár forró volt, a folyó sekély, nem jelentett volna gondot a szovjet csapatoknak az átkelés." Csakhogy Rokoszivszkij azt a parancsot kapta, hogy amíg Sztálin nem rendeli el, nem kelhet át a folyón. Churchill kérte, hogy legalább ahhoz járuljon hozzá, hogy a szövetségesek légi hidat építsenek ki, és lássák el varsót élelemmel, gyógyszerrel, municióval. Ehhez viszont szükség lett volna arra, hogy a szövetséges rerülőgépek szovjet területen leszállhassanak. Az engedélyt nem kapták meg, sőt kijelentették, hogy felelőtlen banditák indították a felkelést, és ehhez nekik semmi közük. Megint Churchillt idézem (hevenyészve!). "Sok gazemberséget kinéztem Sztálinból, de azt, hogy a szemük láttára lemészárolják varsói civilek tízezreit, míg ők a kisújukat sem mozdítják - noha megtehetnék, ez legvadabb álmaimban sem jött volna elő."
Szeptemberre mind mentálisan, mind erőforrásaikat tekintve teljesen kimerültek a varsóiak. A szövetségesek csak kisszámú légitámogatást tudtak nyújtani, küldeményeik sokszor ez ellenségnél landoltak. Végül a szovjetek beleegyeztek abba, hogy az ő területükön landoljanak a szövetséges gépek, de azokat szándékosan félreirányították, rossz paramétereket adtak meg nekik. A támogatás így aztán meghiúsult. Varsó magára maradt élelem, gyógyszer, fegyver nélkül. Az emberek csatornákon át próbáltak kimenekülni, szűk nyílásokban reszketve, hogy a németek szennyvízzel, vagy mérgesgázzal árasztják el. A kanálisokban kúszva sokszor hallották a kijratokon beszűrődő német beszédet.
Komorowksi tábornok Londonba küldött rádióüzenetében jelezte, hogy katonai értelemben a megadás kivitelezhetetlen, valószínűleg őket is lemészárolják, mint tették azt a többi elfoglalt városrészben (a Wola kerület különösen hírhedté vált a szörnyűséges mészárlásokról).
Végül követeket küldtek Bach-Zelewskihez, hogy tárgyaljanak a megadásról. Bach-Zelewski visszaemlékezéseiben írja, hogy igen keény tárgyalófélnek bizonyultak a lengyelek. Végül október 2-án, Bor-Komorowski elsétált a német parancsnokságra, aláírta a megadást. 63 nap után a felkelés ezzel véget ért. Bach-Zelewski tartotta magát ígéretéhez, és elfogadta az Armia Krajowa tagjait harcoló ellenfélnek, biztosította a genfi konvenció szerinti, hadifoglyokat megillető bánásmódot. A katonák, miután fegyvereiket leadták, zárt alakzatban vonulhattak el a németek sorfala előtt, akik fegyverüket földre szegezve álltak, sőt néhányan elismerő szavakat kiáltottak a felkelő katonáknak. Ez egy ritka pillanat volt a második világháborúban, kevesen tudnak róla. A németeknél nem propagálták, mert korábban a lengyeleket alsóbbrendű fajként kezelték, a szövetséges propagandába sem illett volna bele a korrekt katona képe, mert a német katonákat (nem ok nélkül) brutális fenevadként ábrázolták minden tudósításban.
Bach-Zelewski ezzel elkerülte a háború utáni súlyos büntetést. Nagyvonalúságába közrejátszott az is, hogy korábbról ismerte Komorowski tábornokot. Mindketten nemzetközileg ismert lovas versenyzők voltak, Komorowski tagja volt az 1924-es és1936-os olimpiai keretnek, több versenyen is találkoztak.
Komorowski a háború után soha többet nem tért vissza Lengyelországba. Angliába távozott, és jelentős szerepet töltött be a lengygel emigráns társadalomban. 1966-ban halt meg, vadászat közben szívrohamot kapott.
Néhányan - főleg zsidó származásúak - bujkálva kitartottak (mit is tehettek volna). Őket patkányoknak nevezték el a németek - jó, ha voltak ötvenen.
Ami ezután történt, azzal Varsó kiérdemelte a 20. század Karthagójának szomorú címét. A németek módszeresen lerombolták a várost, lakosait internálták.
Statisztikát ide nem szúrok be, legyen elég annyi: 200.000 civikl vesztette életét a felkelés során.
Sokan kérdik, ki a felelős ezért a mészárlásért? Persze nyilvánvalóan vannak egyértelmű felelősök, sokan azonban Komorowskit is vádolják, illetve a londoni emigráns kormányt. vajh miért nem derítette ki a hírszerzésük, hogy nem számíthatnak szovjet segítségre, továbbá hogyan hihették azt, hogy bármit változtat geopolitikai helyzetükön a felkelés esetleges sikeressége. Nos, véleményem szerint ez utólag nehéz megválaszolni. Ez egy esély volt, bár hatalmas árat fizettek érte. Sokak szerint a felkelés megszervezése is kívánnivalókat hagyott maga után, itt elsősorban az orvosi ellátásra, egyes civilek kitelepítésére gondolnak. (Komoroswski 40 éves feleségének terhessége előrehaladott állapotban volt, Jerzy Komorowski a felkelés alatt született. Komorowska asszonyt később élő pajzsként használták a német tankok előtt. Csoda, hogy túlélték!) Azt gondolom, amennyire egy földalatti, minden erőforrásoktól elzárt hadsereg, állandó fenyegetettségben tehette, megszervezett mindent, persze tökéletesen képtelenség előkészíteni bármit is. Arról nem szólva, hogy minden jel arra mutatott, hogy a szövetségesektől (gondolok itt elsősorban a Vörös Hadseregre) támogatást kapnak. Enélkül sem az Armia Krajowa vezérkara, sem a londoni emigráns kormány nem ment volna bele semmiféle akcióba, hacsak nem lettek volna őrültek!
Én ezzel a kis eszmefuttatással tisztelgek most a felkelők és a varsóiak előtt. Álljon itt egy videóbejátszás a felkelés utolsó aktusáról.

www.youtube.com/watch?v=HKKNPT0yb6Y