Kép: Naantali (commons.wikimedia.org)
Jaj de szeretem Északot! Komolyan mondom, érdemes lenne akár egy óróra is "odaugrani" - mint valami kedvenc törzshelyre mondjuk egy közeli kávézóban. Komolyan 2 teljes nap Finnországtól is feltöltődtem, megjött az önbecsülésem, a jókedvem.
Hétfőn este már csak a szállásra menet közben kukkoltam kifelé. A Hotel Artur nevű hely szar, leszakadt szekrényajtó, kopott folyósók és recepció, nem éppen tiszta fürdő... Viszont a reggeli nagyon király volt!
Délután négyig enyém volt Helsinki. Utam a pályaudvarról kezdtem, ott bementem az Alexanterinkatu (shopping negyed) érintésével a helyi Champs Élysée-ig (Esplandi), na, nem számítottam rá, de tele van elegánsabbnál elegánsabb üzletekkel - látszik, hogy számos konferenciát Helsinkiben rendeznek, így van fizetőképes kereslet - és az árak is elég húzósak. A közismert Finn design termékeket forgalmazó boltokon kívül sok finn ruhatervező is tartott fenn üzletet itt. Lesétáltam a parlamentig (épp valami magasrangú olasz delegációt fogadtak - sose tudom meg, kit - de a környék mégsem volt agyonbiztosítva) Lent a piactéren csak néhány árus tanyázott, azok is valami sátorszerűségben az eső miatt. Felgyalogoltam az ortodox templomig, ahova be is mentem, hát, tényleg pazar volt. Utána betértem a vásárcsarnokba, a Kauppatoriba, ahol kézzel készített finn csokit vettem (amit sajna otthon a kutya egy óvatlan pillanatban kihalászott a nyitva maradt bőröndből). Náluk is van macskanyelv, ez a neve is, megkérdeztem. Amúgy a csarnokot ajánlom mindenkinek souvenír vadászat (mármint étel souvenir:) és falatozás, sőt: kulináris élvezkedési célokra. Sokkal igényesebb, mint az ok nélkül egekig magasztalt Nagycsarnok! Aztán a Szenátus tér következett (szép szabályos klasszicista tér, egy német mérnök tervezte anno, ha jól tudom 1830 körül), két oldalán a parlament, az egyetem régi campusa, középen hatalmas protestáns bazilika, rengeteg lépcsőn kell felmenni - és milyen meredek! A belseje tök sima, majdhogynem kopasz, megrázó volt a gyülekezet 2. világháborúban elesett tagjainak névsora márványba vésve. De kedvencem a templommal szemközti oldal bűbájos házsora! Pici üzletek vannak bennük, illetve az egyik egy mini áruház, a szobákban ízléses kézműves boltokkal. Következő állomás a Marimekko (http://www.marimekko.com/) üzlete volt, ahol korábbi elhatározásomhoz híven vásároltam legalább egy valamit - ez most egy vékony, csíkos pulcsi volt. A ráadás pedig egy esernyő. Aztán bementem egy könyváruházba, ahol találtam tűrhető Helsinki albumot. Azért mondom, hogy tűrhető, mert igazából egy másik tetszett, de iszonyúan: egy Finnországot, potosabban finn hangulatokat bemutató könyv. Annyira gyönyörű volt, viszont 44 euróm nem volt rá. Gyors ebéd valamelyik áruház kávézójában, aztán még egy látogatás az Atheniumben - ez Helsinki szépművésueti múzeuma, pontosabban egy része. Főleg finn munkákból áll, de akadt egy Van Gogh, Rodin plasztikák, Gaugin (2 db), Repin. Az igaziak persze a finnek voltak - szeretem a nekünk ismeretlen, nemzeti mesterek munkáit, nagyon sokat elárulnak a korabeli életről, és ezáltal a ma ott élő emberekről is. Elugrottam a bőröndömért, aztán megvettem a vonatjegyem Turkuba. Először felszálltam egy rossz vonatra - sajnos a jegyen minden finnül van - aztán még időben elcsíptem egy visszafelé menő vonatot, így főpályaudvaron el tudtam kapni az IC-t. Aztán kiderült, hogy kár volt visszamenni, mert ama IC azon az állomáson is megállt!
Turkuban már ömlött az eső, a szél is fújt. Úgyhogy főtérre be, kávézás agy shopping centerben, taxi, ki a vához - na ott díszvacsora, az nem volt semmi, mind végigenni, inni. Hatamlmas fáklyák világították meg, reneszánsz műsor, kaják minőségi alapanyagokból, igényesen elkészítve.
Buszokkal mentünk Nantaliba, pipec szállás (5*), aztán másnap reggel séta, végig a tengerparton. Az eső megnövesztette a gombákat, sokan gyűjtötték. Mini lakótelep előtt vitorláskikötő, egyébként végig a parton akadt több is, pengette a szél az árbóctartó köteleket, vagy miket, mint száz meg száz szélcsengőt. És gránitsziklák, homokos strand - de jó volt a szélben állni, anedves homokon! A tenger éppen csak sós, még nádas is nő a parton.
A történelmi városmag gyönyörű, de kihalt, semmi nincs nyitva, csak néhány étterem. Bejárom az utcákat, itt van sok piciny, hangulatos hotel, ajánlom ezt: http://www.cafeantonius.fi/index.htm
Délután vissza Turkuba, gyors vásárlás (itt is van egy Helsinkivel teljesen megegyező várárcsarnok, a főtérről nyíló egyik utcában), aztán a férjem egy ottani partnere kocsival Helsinkibe visz minket. A reptéri hotelben alszunk, reggel indulás Budapestre. Aznap szabin vagyok még, de már nagyon itthon, provinciális kis hazánkban. De hiába na, tartást, azt megint összeszedtem!
De ma borfesztivál, igaz, holnap meg anyós:((((
Hétfőn este már csak a szállásra menet közben kukkoltam kifelé. A Hotel Artur nevű hely szar, leszakadt szekrényajtó, kopott folyósók és recepció, nem éppen tiszta fürdő... Viszont a reggeli nagyon király volt!
Délután négyig enyém volt Helsinki. Utam a pályaudvarról kezdtem, ott bementem az Alexanterinkatu (shopping negyed) érintésével a helyi Champs Élysée-ig (Esplandi), na, nem számítottam rá, de tele van elegánsabbnál elegánsabb üzletekkel - látszik, hogy számos konferenciát Helsinkiben rendeznek, így van fizetőképes kereslet - és az árak is elég húzósak. A közismert Finn design termékeket forgalmazó boltokon kívül sok finn ruhatervező is tartott fenn üzletet itt. Lesétáltam a parlamentig (épp valami magasrangú olasz delegációt fogadtak - sose tudom meg, kit - de a környék mégsem volt agyonbiztosítva) Lent a piactéren csak néhány árus tanyázott, azok is valami sátorszerűségben az eső miatt. Felgyalogoltam az ortodox templomig, ahova be is mentem, hát, tényleg pazar volt. Utána betértem a vásárcsarnokba, a Kauppatoriba, ahol kézzel készített finn csokit vettem (amit sajna otthon a kutya egy óvatlan pillanatban kihalászott a nyitva maradt bőröndből). Náluk is van macskanyelv, ez a neve is, megkérdeztem. Amúgy a csarnokot ajánlom mindenkinek souvenír vadászat (mármint étel souvenir:) és falatozás, sőt: kulináris élvezkedési célokra. Sokkal igényesebb, mint az ok nélkül egekig magasztalt Nagycsarnok! Aztán a Szenátus tér következett (szép szabályos klasszicista tér, egy német mérnök tervezte anno, ha jól tudom 1830 körül), két oldalán a parlament, az egyetem régi campusa, középen hatalmas protestáns bazilika, rengeteg lépcsőn kell felmenni - és milyen meredek! A belseje tök sima, majdhogynem kopasz, megrázó volt a gyülekezet 2. világháborúban elesett tagjainak névsora márványba vésve. De kedvencem a templommal szemközti oldal bűbájos házsora! Pici üzletek vannak bennük, illetve az egyik egy mini áruház, a szobákban ízléses kézműves boltokkal. Következő állomás a Marimekko (http://www.marimekko.com/) üzlete volt, ahol korábbi elhatározásomhoz híven vásároltam legalább egy valamit - ez most egy vékony, csíkos pulcsi volt. A ráadás pedig egy esernyő. Aztán bementem egy könyváruházba, ahol találtam tűrhető Helsinki albumot. Azért mondom, hogy tűrhető, mert igazából egy másik tetszett, de iszonyúan: egy Finnországot, potosabban finn hangulatokat bemutató könyv. Annyira gyönyörű volt, viszont 44 euróm nem volt rá. Gyors ebéd valamelyik áruház kávézójában, aztán még egy látogatás az Atheniumben - ez Helsinki szépművésueti múzeuma, pontosabban egy része. Főleg finn munkákból áll, de akadt egy Van Gogh, Rodin plasztikák, Gaugin (2 db), Repin. Az igaziak persze a finnek voltak - szeretem a nekünk ismeretlen, nemzeti mesterek munkáit, nagyon sokat elárulnak a korabeli életről, és ezáltal a ma ott élő emberekről is. Elugrottam a bőröndömért, aztán megvettem a vonatjegyem Turkuba. Először felszálltam egy rossz vonatra - sajnos a jegyen minden finnül van - aztán még időben elcsíptem egy visszafelé menő vonatot, így főpályaudvaron el tudtam kapni az IC-t. Aztán kiderült, hogy kár volt visszamenni, mert ama IC azon az állomáson is megállt!
Turkuban már ömlött az eső, a szél is fújt. Úgyhogy főtérre be, kávézás agy shopping centerben, taxi, ki a vához - na ott díszvacsora, az nem volt semmi, mind végigenni, inni. Hatamlmas fáklyák világították meg, reneszánsz műsor, kaják minőségi alapanyagokból, igényesen elkészítve.
Buszokkal mentünk Nantaliba, pipec szállás (5*), aztán másnap reggel séta, végig a tengerparton. Az eső megnövesztette a gombákat, sokan gyűjtötték. Mini lakótelep előtt vitorláskikötő, egyébként végig a parton akadt több is, pengette a szél az árbóctartó köteleket, vagy miket, mint száz meg száz szélcsengőt. És gránitsziklák, homokos strand - de jó volt a szélben állni, anedves homokon! A tenger éppen csak sós, még nádas is nő a parton.
A történelmi városmag gyönyörű, de kihalt, semmi nincs nyitva, csak néhány étterem. Bejárom az utcákat, itt van sok piciny, hangulatos hotel, ajánlom ezt: http://www.cafeantonius.fi/index.htm
Délután vissza Turkuba, gyors vásárlás (itt is van egy Helsinkivel teljesen megegyező várárcsarnok, a főtérről nyíló egyik utcában), aztán a férjem egy ottani partnere kocsival Helsinkibe visz minket. A reptéri hotelben alszunk, reggel indulás Budapestre. Aznap szabin vagyok még, de már nagyon itthon, provinciális kis hazánkban. De hiába na, tartást, azt megint összeszedtem!
De ma borfesztivál, igaz, holnap meg anyós:((((
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése