2008. szeptember 2., kedd

Anyós sopánkodó - régi blogból átmásolva

2008.06.16. 16:12 Mélisande
Miért van az, hogy ha valaki hosszú évek óta próbál a hely szokásaihoz és szelleméhez igazodni, szemlesütve tudomásul veszi, hogy ő a rangsorban az utolsó, ha szájuk íze szerint fogalmaz meg dolgokat, nem áll ki a gyermekeiért, amikor szapulják őket (na jó néha igen), és a féligazságokat elfogadja akkor is folyamatosan keresik a gyenge pontjait és bele is mártják a kést, ahogy kell. A hétvégén ez történt velem anyósoméknál, és ez még csak a nyár eleje. Én anyósom igazán tisztelem, megbocsátottam, amiért eleinte olyan ellenséges volt velem, alig szólok másoknak rosszat róla - akkor mért kell cserébe romos egóval hazajönnöm minden alkalommal?
Na ez miért van így? Mert elrettentő példa az ő élete: pont az, amit nem akarok élni. Mert megkeseredett a házasság taposómalmába? Mert élete őszén már nem csaphatja be magát? Mert szegény azt hiszi, hogy azt az életet élem, amit ő is élhetett volna?
Elismerem, ezke nem szülnek éppen pozitív érzéseket, megértem, ha ezt rám akarja vetíteni, annál is inkább, mert teheti: a kedves fia sose fog megvédeni, így abszolut szabad préda vagyok. És az áskálódó sogornőmről nem is szóltam még (bár most ő épp csendben volt). Ja, miért kell tűrnöm? Hát az a nagy helyzet, hogy momentán csak rá tudom nyáron a gyerekekt bízni, ráadásul ott a Balaton parton tényleg jobb helyük van, mint a városban. (Ők is másképp vannak kezelve - a jött-ment ribanc gyerekei.)
Tényleg olyan vagyok hétközben, mint egy terminátor - csak neki a napi csip-csupp feladatoknak, amit hoz az élet, elvégezni, jöhet a következő - és erre ahelyett, hogy feltöltődnék, ott szívok!

2 megjegyzés:

Névtelen írta...

Anyósom ugyanilyen, picit még rosszabb is.. Párom engem sem véd meg, ami sztem nem normális. Mi válni készülünk emiatt. Belefáradtam.

Mélisande írta...

Hát ezt megértem! Sajnos az ilyen pasik nem váltak le a szülőkről, épp ezért nem is lehetnek felnőttek igazán a mai napig sem. Úgyhogy sose fognak anyukának ellentmondani. Azt remélik, hogy majd mi megtesszük helyettük, de ilyen nincs, mindenki a maga autonómiájáért kell, hogy kiálljon. Más legfeljebb szurkolhat ezért, de nem tehet meg helyette. Én si válás szélén vagyok. Remélem, neked sikerülni fog minnél előbb magadra találni!